Somogy névadója

A fiatalabb példányok gömbölyű bokorformát öltenek, az idősebbek 4-6 méterre növő kisebb fává fejlődnek. A lombtalan bokor föltűnő ismertetőjegyei a napsütötte oldalukon pirosló vesszők, illetve a gömbölyű virágrügyek.

Egykori elterjedtségét számos helységnév (Somló), illetve családnév (Somos) őrzi hazánkban, de Somogy tájegységünknek is a névadója. Ami nem is csoda, hiszen közkedvelt volt, mivel szinte minden részét hasznosíthatták. Párját ritkítóan kemény fájából a pásztorok botot, az asztalosok kisebb bútorokat gyártottak, kérgéből sárga színezőanyagot vontak ki. A húsos termés kemény magjából pedig a rózsafüzérek szemeit készítették. S persze igen kedvelték a termését is, amelyet mi, kései utódok ugyanúgy hasznosíthatunk, mint elődeink. Édes-savanykás ízű gyümölcsét fogyaszthatjuk nyersen, aszalva vagy lekvárnak, dzsemnek, szörpnek elkészítve. Ha pedig bővében vagyunk a termésnek, akkor akár bor, likőr vagy éppen pálinka is lehet belőle.

Díszváltozatai nem ritkák ma már a parkokban és a kertekben. Nyíratlan és nyírott sövény egyaránt nevelhető belőle, mert nagyon jól metszhető. Ha kedvünk támad az ültetéséhez, választhatjuk például az Őszi tűz nevű fajtát: tetszetős külsejű, ugyanakkor nagy, húsos és ízletes a termése is. Ha több csemetére lenne szükségünk, magvetéssel szaporítsuk a somot. A begyűjtött terméseket vízben áztatjuk, hogy a magok elváljanak a hústól. Ezt követően nnyirkos homokba rétegezzük a magokat, s hagyjuk kinn a szabadban. Jövő ősszel vagy a rákövetkező tavaszon vessük el 3 centi mélyre. Legyünk türelemmel, mert a kikelt növények kezdetben csak lassan fejlődnek.