Sorsdöntő hónapok

Árvay Julcsi augusztus 26-án volt hároméves, azaz „óvodaérett”. Szülei már májusban elkezdték intézni a szeptemberi beíratást, csakhogy mindenhol azt a választ kapták: nincs hely, várjanak egy évet.

– Beletörődtünk, hogy Julcsi csak négyévesen kezdi az ovit – mondja Tivadar, az édesapa –, bár hatévesen iskolaköteles lesz, vagyis egy évvel kevesebb jutna neki a három évre kidolgozott óvodai fejlesztésből. Úgy gondoltuk: jobb, ha nem a csaknem egy évvel idősebb-érettebb gyerekekkel együtt veselkedik neki az iskolás éveknek. Befejeztük hát Julcsi lelki felkészítését: majd csak jövőre mész az oviba.

Csakhogy három nappal a szeptember 2-i kezdés előtt jött a telefon: egy óra múlva be kéne fizetni az ebédet, mert a kislányt mégiscsak felvették a kiscsoportba…

– Nagyon elszámolhatta magát az intézmény, mert a tervezett 25-30 fő helyett Julcsival együtt is csak 19-en voltak a csoportban. Bevittük a gyereket az ismerkedési délelőttre, ahol egy hároméves módjára kitombolta magát. Az óvónők hüledeztek: apuka, Juli mindig így belekap, s aztán otthagy mindent? Sosem teszi vissza a játékokat a helyükre? Az első igazi ovis napok után jöttek a panaszok: „meglép” a teremből, nem figyel, amikor köszön, nem néz a felnőtt szemébe. Egyszóval: a kislány hiperaktív. Szerintünk meg nem az, csak vidám, szabad gyerek, aki épphogy hároméves… – meséli Tivadar, aki szerint 8-10 hónap korkülönbség ebben az életszakaszban nagyon nagy. Julcsi mindezekről szerencsére nem vesz tudomást, az oviban is remekül érzi magát – igaz, néha újra bepisil.

A pszichológus alapesetben az óvoda- és az iskolakezdéskor is azt ajánlja: maradjon inkább tovább bölcsődében-óvodában az a gyerek, aki még nem kész a „kezdésre”, semhogy tetemes hátránnyal induljon. Baky Ildikó, a Rózsakert Medical Center gyermekpszichológusa szerint az első hat hétben még a szélsőséges viselkedés is elfogadható, de ezt követően – illetve állandó pszichoszomatikus megbetegedésekre, tanulási zavarokra mutató jelek esetén – nem szabad magára hagyni a gyermeket: – A kor¬¬különbség miatti kudarcok akár a gyerek további éveit is megpecsételhetik. Bár szellemileg elég érett, jó felfogású, mégis feszélyezi magát, képtelen leválni az anyukájáról, fél a változástól, kevéssé talpraesett, nem tudja az érzelmeit, az igényeit irányítani, kifejezni, szorong, hogy megfelel-e az elvárásoknak.

Mindennek leggyakoribb tünete a szótlanság, bezárkózottság, étvágytalanság, sírás az iskolába induláskor és elváláskor. Komolyabb jel a fej- vagy hasfájás, kézizzadás, reggeli hányás, sőt előfordulhat a vizelet- vagy széklet-visszatartás zavara is.

– A tünetek azonban általában pár nap-hét után maguktól visszavonulnak. Kialakulnak a barátságok, az új rendhez hozzáigazodik a gyermek életritmusa, javul a hangulata. Gond csak akkor van, ha ez nem így történik – figyelmeztet Baky Ildikó. – Hosszú távon a legnagyobb problémát a tanulási zavarok jelentik. Ha a gyermek figyelme nem elég tartós, gyakran elkalandozik, akkor lemarad, s a leckeírás küzdelemmé, a feladatmegoldás pontatlanná válik. Ilyenkor nem szabad tovább várni, foglalkozni kell vele, hogy leküzdhesse a nehézségeket.