Évtizedekre ültetjük, ezért nem mindegy hogyan

Már az elején el kell döntenünk, csemege- vagy borszőlőfajtákat ültetünk-e, mert ha borászkodni akarunk, ahhoz eszközök és pince is szükséges. Kisebb területre csak csemegeszőlőt érdemes telepíteni, abból is többféle, különböző időben érő fajtát. A borszőlőfajták között viszont úgy érdemes válogatnunk, hogy nagyjából egy időben érjenek, mert így egyetlen nagy nekibuzdulással elvégezhetjük a szüretet. Fagyoktól erősen veszélyeztetett, mély fekvésű területekre nem érdemes szőlőt ültetni, a nem fagyveszélyes, de hűvösebb klímájú térségekben pedig – ahol később érik be minden – korai fajtákat válasszunk. Megfontolandó a szőlőlugas létesítése is, mert ebben a formában jobban érvényesül a tőke termőereje. Kötött talajra csak oltványszőlőt vásároljunk, mert az ördög (azaz a filoxéra) nem alszik: ez a mindmáig veszélyes kártevő a saját gyökerű tőkét idővel elpusztíthatja.

Nagyobb arányú telepítéshez géppel lazítsuk meg a talajt 70-80 centi mélységben. Ha csak néhány tőkét ültetünk, ássunk gödröt minden egyes tőnek. Alapterülete legalább 80 x 80, mélysége 70-80 centi legyen. A gödör aljában terítsünk el érett szerves trágyát 20-30 centi vastagon, erre feltalajt terítsünk, hogy a szőlő gyökere közvetlenül ne érintkezzen a trágyával. A fennmaradó üreget a trágya és az altalaj keverékével töltsük föl (3 rész földhöz 1 rész trágyát számítva). Ültetés előtt éles metszőollóval kissé vágjuk vissza a roncsolt talp- és oldalgyökereket, de fölöslegesen ne metszegessük. Ültetéskor csak annyi földet vegyünk ki, hogy az oltvány gyökérzete kényelmesen beleférjen a gödörbe; az oltási hely pedig egy-két centire kerüljön a talajszint fölé. Az elültetett oltványt célszerű alaposan beöntöznünk, vesszőjét pedig 20 centis földhalommal fednünk. A sorok iránya sík vidéken a fő széljárásra, dombos terepen pedig a lejtő irányára legyen merőleges. Gyakorlati tapasztalatok szerint legjobb a sorokat észak-dél irányban vezetni.