Forradalmi áttörés a süketek gyógyításában!

Már az első pillanatban szembeötlő a különbség: ami néhány éve leginkább egy lerobbant hodályhoz hasonlított, most nyugat-európai szintű intézmény. Mi történt a pécsi Fül-Orr-Gégészeti Klinikán? Elsősorban az, hogy új igazgatója lett. Dr. Gerlinger Imre professzor nemcsak szakmai szempontból folytatta a nagy elődök munkáját, hanem az orvosi mellé szerzett egy menedzserdiplomát is. De életútjának iránya se szokványos: a mai gyakorlattal ellentétben nem kiment, hanem hazajött, miután öt évig dolgozott fülsebészként Anglia két vezető intézményében. Ám az itthoni körülményekbe nem akart beletörődni.

Mi mást tehetett? Bejelentkezett nagyobb cégekhez, kávézgatott a vállalati vezetőkkel, majd ismertette terveit. Sosem tért meg üres kézzel. Ötvenmillió forint – ennyit sikerült összegyűjtenie a klinikának az első három évben, s ennek az eredményeit érzi azonnal, aki belép az intézménybe. A bejárat fölött míves táblára írt lista, huszonnyolc támogató szerepel rajta. Nézem a neveket, köztük a nagy cégeken túl kisebb vállalkozások, sőt önkormányzatok is olvashatók. Aki tőlük kap pénzt, tudhat valamit.

– Négy nagy nyílászáró kellett a bejáratokhoz a régi elavultak helyett, darabjuk hatszázezer forint. Felhívtam egy környékbeli város polgármesterét, mondtam, a másik három város már megvett egy-egy ajtót. Nem vagyok rá büszke, de a többi polgármesternek ugyanezt mondtam. Így lett négy korszerű nyílászárónk.

Hallgatom a professzort, s már tudom, nem csak a műtétekről fogok írni. Bár azok miatt jöttem, de a jó példát bűn lenne elhallgatni: lehet így is kórházat működtetni. És lehet úgy is minderre reagálni, ahogyan az a beteg tette, aki látva a sok felújítási munkát, gyógyulása után ideküldte két szobafestő fiát egy mikrobusznyi inassal, mert szeretett volna segíteni a klinikán. Egy hétvége alatt önkéntesen kifestettek tizennégy helyiséget. Az igazgató csak annyit mond a végén: – Tele vagyok ilyen történetekkel.

Gyógyító szellőztetés

Van egy harminchat milliméteres cső a fejünkben, úgy hívják, hogy fülkürt. Ez köti össze a középfülünket az orrgarattal – szerencsés esetben. Szerencsétlenben épp ellenkezőleg: elválasztja őket. A fülkürt ugyanis könnyen elzáródhat. Ez történik akkor, ha például gyerekeknél az orrmandula túl nagy, vagy allergiás valaki, netán fertőzést kap, máskor meg rendszeresen sok sav jön fel a gyomrából. Ez miért baj? Mert a középfül így szellőzés nélkül marad és kitöltődik savóval – mindebből az ember csak annyit érez, hogy rosszul hall. Naná, a hang úgy terjed a savóban, ahogyan mi egy medencényi mézben úszkálnánk. Elképzelték? Akkor azt is gondolják el, hogy e produkciót a hang milyen gyakran kénytelen elkövetni: a magyar lakosság 2-3 százaléka szenved fül-kürtproblémában. Hogyan próbáltak eddig az érintetteken segíteni?

Szellőztetőtubussal, amit a dobhártyába helyeztek. Igen ám, de a szervezet ezt egy idő után kilökte, vagy ha mégsem, akkor is csak átmenetileg oldotta meg a helyzetet. Most azonban a pécsi klinikán elérhető egy új módszer: az endoszkópos beavatkozás során az orron át bevezetnek a fülkürtbe egy felfújható ballonkatétert, s tíz bar nyomáson tartva két perc alatt kitágítják a szűkületet. A módszert öt éve fejlesztették ki Németországban, a tapasztalatok alapján tízből nyolc betegnek így végleg megoldódik a gondja. Gerlinger professzor, egy külföldi konferencián látva az eredményeket, ismét cselekedett: pakolt, odakint begyakorolta a módszert, itthon adományt gyűjtött, beszerezte az állami klinikának az egymilliós műszerparkot, a gyártótól ajándékként megkapta a katétereket, s megműtött kilenc fület. Már csak az a kérdés: az OEP a további beavatkozásokhoz vállalja-e a katéterek finanszírozását? Ez ugyanis fülenként százhúszezer forintba kerül – viszont egyszeri és végleges megoldást jelent.

Orvosolható a süketség

– Az egyetemen két dolgot nem tudtam elképzelni: hogy a süketek egyszer hallani fognak, a gégeeltávolításon átesettek pedig majd beszélnek. Azóta mindkét kérdés megoldódott. A süketség ma már orvosolható – mondja Gerlinger professzor. Ám van egy probléma, amit eddig elhanyagoltak: az egyoldali süketség. Pedig nem kell ahhoz harminc évig fülvédő nélkül hiltizni, hogy valaki így járjon. Elég egy mumpszfertőzés, egy bárányhimlő, de akár egy sima nátha vagy mandulagyulladás is okozhat ilyen szövődményeket, s a gennyes középfülgyulladás után – igaz, ritkán – szintén így járhat a beteg. Örüljön, hogy legalább az egyik oldalon hall – gondolták eddig sokan. Ám aki így vélekedik, próbálja meg az egyik fülét befogni. Bár korántsem érezhető át teljesen a helyzet, kaphat egy kis ízelítőt abból, hogy az egyoldali hallás mennyire elbizonytalanítja az életet: megnehezíti a térhallást, a tájékozódást, a tárgyalásokkal járó munkát, a társasági mozgást. De beszéljünk inkább múlt időben: megnehezítette. Tavaly ősszel ugyanis bemutattak egy új módszert Amszterdamban, amit Bone Bridge, azaz Csont Híd névre kereszteltek. A névválasztás nem véletlen: az implantátumot a beteg fül mögötti csontba építik, ami átvezeti a hangot az egészséges fülhöz. Ezért az új módszer azok számára is megoldás, akiknek nem fejlődött ki a fülkagylójuk vagy korábban radikális műtétekkel szétroncsolták a középfülüket, de a belső fülük ép maradt vagy csak enyhén sérült.

Több tízezer ilyen ember él Magyarországon, s számukra ez a műtét hazánkban is hozzáférhető mostantól. A professzor ugyanis fogta a cókmókját, kiutazott Linzbe, s addig haza sem jött, míg hullacsontokon, nyolc-tíz emberi testen – az eszközt gyártó cég támogatásával – be nem gyakorolta a módszert. Ezután mit ad a sors? A professzor itthon taxiba ült, s észrevette, hogy a sofőr nem hall az egyik fülére. Felajánlotta hát az implantációs lehetőséget, így a taxis lett az első páciense – mindkettejük legnagyobb megelégedésére. S bár csak néhány hónap telt el, olyasmi történt, ami Magyarországon ritkán szokott: a három és fél millió forintos implantátum felhasználásával járó műtét OEP-támogatását is sikerült megszereznie, így a beavatkozás bekerült az állami finanszírozások körébe.

Hazánk lakosságának egytizede küszködik valamilyen mértékű hallásproblémával. 60 ezer a siketek és mintegy 300 ezer a súlyos fokban nagyothallók száma.