Kincs a homok gyümölcsében

Ezer éve tudja az ember, hogy kincsek rejtőznek a homok tövises gyümölcsében. Tibetben, Kínában gyógyszerként tarják számon jó ezer éve, de Hipokrátész is ajánlotta gyomorbántalom ellen, Dzsingisz kán katonái erőt merítettek belőle, az ókori olimpiákon pedig a rajthoz álló lovakat abrakoltatták vele, mert nem csak gyorsabbak voltak, de a szőrük is fényesebb lett. A középkorban a harcosok sebek gyógyítására használták. Közeledve a mához: állítják, Leonyíd Brezsnyev szovjet pártfőtitkár a májvédő erejét kamatoztatta. S mivel a homoktövis C-vitamin-tartalma tízszerese a citroménak, meglehet, a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert hamarabb célhoz ért volna, ha a paprika helyett ebben keresi az éltető elemet.

Kevesen tudják, hogy hazánkban is őshonos, a Szigetközben éli jobbára természetvédett életét, bokrának eszmei értéke tízezer forint. Szibériában értékén kezelték, nemesítették, a fajtanevek is Oroszországra utalnak – orazsevaja, csujszkaja, jantarnaja –, de szerencsére nálunk is akadtak, akik meglátták benne a csodát. Dr. Gouth János, egykori egyetemi docens állatorvosként vetette bele magát a kutatásába. Ő maga is kiváló reklámja volt a homoktövisnek: 77 évesen átugrotta a kerítést, nyolcvan fölött teniszversenyeket nyert. A HEBE Kft.-t – melyet most özvegye, dr. Gouthné Fodermayer Edit irányít – 1991-ben alapították, Törökbálinton üzemeltetik, ültetvényeik a Nyírségben találhatók. Termékeiket nem nevezik gyógyszernek, hanem hasznos táplálékként kínálják, amiből napi húsz szem már képes észrevehetően lebontani a zsírt, növelni az immunrendszer kitartását, óvni a májat – a vitaminokról már nem is beszélve. A professzor álma volt, hogy minden kertben legyen egy-két bokor homoktövis, amiről a család szemezgethet, majd a mélyhűtőben tárolva fogyaszthatja az újig.

Ha minden kertben nem is láttak neki az ültetésnek, azért az Alföldön akadtak követők. Rákóczifalván, az ifjú városban az anyagi gondokkal viaskodó önkormányzat másfél hektáron ültetett homoktövist. A múltkorjában Krizsán József polgármesterrel elégedetten néztük az ültetvényt, arra számítva, hogy a szolnoki régióban legalább 300 hektáron követik majd példájukat, így sikerül leszorítani a termékek meglehetősen borsos árát. Lassan már a szüretnek kellett volna elérkeznie, ám rossz hírt mondott az elöljáró: a nyulak a védelem ellenére is megrágták a fás bokrok kérgét, így néhány évre visszavetették a termést. De nem adták fel, „töviseznek” tovább, mert tudják, ha beüt, szép hasznot hoz az önkormányzatnak.

Szegény homoktövis, mennyire kalandos az útja! Vajon akkor is ilyen lenne, ha színes, húsos, szemrevaló mediterrán virággal kínálná magát?