Tojástól az almáig

A modern tudomány megerősítette, hogy a gyümölcsnek valóban rendkívüli a gyógyhatása. Nyersen fogyasztva segíti az emésztést, vitaminjai, továbbá foszfor- és almasavtartalma jótékonyan hat az agyra, illetve a vese és a máj működésére. Azok körében, akik sok almát fogyasztanak, ritka a köszvényes beteg. A gyümölcs pektinjei részint védelmet nyújtanak a káros koleszterinszint növekedése ellen, másfelől segítik kiüríteni a szervezetből a higanyt, az ólmot és más mérgező nehézfémeket. A városban élő kismamáknak és gyermekeknek ezért is nagyon ajánlott napi egy alma elfogyasztása.

Se szeri, se száma a mítoszoknak, mondáknak, irodalmi és más művészi munkáknak szerte a világon, melyeknek tárgya az alma. Mint a szépség és a szeretet jelképét, sokfelé ültették a sírokra is a régi korokban. A bibliai bűnbeesés történet alapján (ahol az almagyümölcs mint a jó és rossz tudásának szimbóluma van jelen) részben az elmúlásnak is jelképévé vált, minthogy közrejátszott az ember halhatatlanságának elvesztésében. Pedig az őskor almafái, a vad fajok – a leletek tanúsága szerint – kicsi, fanyar, nem különösebben tetszetős terméseikkel korántsem voltak oly kívánatosak. Hétezer esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a háziasítás (nemesítés) megteremtse a mai választékot, amikor is immár a húszezret közelíti a világon föllelhető almafajták és változatok száma. (Más kérdés, hogy csak a töredékük van jelen a köztermesztésben.)

Napjaink korszerű tárolási módszereinek köszönhetően számos télialma-fajta már bőven eltartható az újig, így mindig ott található a polcokon. Ezért is megfontolandó házikerti telepítése, no meg azért, mert kényes és igényes: a termőhelyek többségében öntözni kell, továbbá a fajták zömét évente átlagosan legalább tízszer permetezni ahhoz, hogy számos károsítójától sikerrel megvédhessük. Ha mégis mellette döntünk, részesítsük előnyben az ellenálló fajtákat, illetve a középerős és erős növekedésű alanyra oltott oltványokat.