Tornatabletta receptre

Hazánkban a legrégebben dr. Ormos Gábor reumatológus és fizioterápiás orvos gyógyít e módszerrel. Az előzményekről A csontkovácsok titkai címmel 1990-ben megjelent tudományos ismeretterjesztő kötetében írt, melyből később orvosi szakkönyv is született.

– Könyvemben próbáltam érzékeltetni a szakmával és a gyógyulni vágyókkal egyaránt, hogy a nem hagyományos módon ténykedő „csontrakók” megítélése a honi köztudatban mindig is ellentmondásosan alakult – mondja a 67 évesen is napi 12-14 órát dolgozó adjunktus. – A kollégáim jó részének még ma is nehéz olyan új orvosi elveket befogadnia, mint amilyen a manuális terápia.

– Ön hogyan ismerte meg ezt a gyógymódot?
– Mikor az egyetem után reumatológusként munkába álltam, számtalan meszesedéses, kopásos betegséggel találkoztam, melyek a hagyományos kezelésekre nem gyógyultak úgy, ahogyan elvártuk volna. Akkor javasolta a Felvidékről származó apám: nézzem meg, hogy a szlovákiai Szelőcén „mit művel Pista bácsi két fejés között”. Az öreg olyan híres csontkovács volt, hogy tömegek jártak hozzá. Kimentem, beálltam a várakozók közé, láttam az elváltozásaikat, s azt is, amikor Pista bácsi „roppant, reccsent, teker”, mire a fájdalom elmúlik. Akkor döntöttem el, hogy megtanulom a műfogásokkal gyógyítást – de az orvosi tudás szintjén. Az akkori Csehszlovákiában a manuális terápia orvosait már hivatalosan képezték, így megismertem ennek „atyját”, Lewit professzort, és Prágában nála végeztem tanfolyamokat. A reumatológiai munkám mellett sok időmet, pénzemet, energiámat arra fordítottam, hogy a manuális terápia hazánkban szintén ismert, orvosoknak és gyógytornászoknak tanított gyógyító módszer legyen.

– Milyen bajokat hogyan gyógyít e módszer?
– A terápia tipikus mozgásszervi nyavalyákra – fájó nyak, hát, derék, végtag – jó, de hatásos a nem mozgásszervinek tűnő fejfájás, szédülés, fülzúgás, sőt bizonytalan eredetű mellkasi fájdalmak kezelésére is. A határeseteknél mindig szakorvosi leleteket kérek. A kezelés lényege abszolút „kézi munka”, melynek megvan a kidolgozott, fájdalommentes technikája. Bár a magyar ember fura szerzet. Fáj a dereka, erre megtekerem, már nem fáj. A páciens mégis megkérdi: – Gyógyszert nem ír, doktor úr? – Van fájdalma? – Nincs. – Akkor – ez visszatérő szlogenem – tornatablettát írok fel, mozgásokból álló gyakorlatsort. Számos baj okozója a számítógép előtti ülőmunka, Nyugat-Európában külön betegségcsoportként kezelik az ilyen panaszokat. Különböző mozgási modelleket dolgoztak ki ellene: hogyan használd az izmaidat, miképp tartsd a derekadat, a fejedet, a karodat stb. Erre már nálunk is odafigyelnek, de nem mindenütt. Jellemző a szülés utáni vagy elesés miatti farkcsigolya-fájdalom, amire bevált gyógymódom, hogy gumikesztyűvel benyúlok, s a végbélen át egy nyomással helyrerakom a farkcsigolyát. A hivatásos sportok is ontják a mozgásszervi panaszokat. A vízilabdázók válla külön kórkép a nemzetközi szakirodalomban.

Téveszme, hogy a mozgásszervi betegségek az idősebb korhoz kötődnek. A fiataloknál is egyre gyakoribb a nyakfájás, aztán harminchoz közel jön a derékfájás, míg hatvanéves kor táján a vállproblémák kerülnek előtérbe. Ráadásul a bajok gyógyítása sablonos, majd’ minden panaszra ugyanazokat a tablettákat és fizikoterá¬piás kezeléseket adják. Végül aztán ezért mennek a betegek csontkovácshoz – a szerencsések nem valami sarlatánhoz kerülnek. Mivel se felügyelet, se ellenőrzés nincs, bárki szerezhet egy engedélyt, meghirdeti magát és természetgyógyászként azt művel, amit csak akar.
Nincs még kellő ismertsége a manuális terápiának, melyet nemcsak orvosok, de már az erre kiképzett – az anatómiában járatos – gyógytornászok is eredményesen végeznek. Ám ahhoz, hogy a betegek sokasága legyen elégedettebb, kevés néhány ügyes kezű orvos vagy gyógytornász. Gyökeres változásokra van szükség a gyógyítók és a betegek szemléletében is.