Vámos Hanna: Kódolt levelek a múltból

– Kutattam ön után, kevés sikerrel…
– Szegeden végeztem 2009-ben történelem–latin–medievisztika szakon; ez utóbbi tudományág a középkori műveltséggel foglalkozik. Most doktori képzésre járok, az ezópusi állatmesék latin hagyományait kutatom.

– Ezek azért mégsem titkosított írások…
– Valóban. Titkosírással három évvel ezelőtt találkoztam először: Vadai István irodalomtörténész kollégám, aki már korábban is sikeresen fejtett meg kódolt iratokat, kapott két újabb megbízást. Az egyik Brodarics István 1525-ös levele, a másik Wesselényi Ferencé volt. Kíváncsian vetettem bele magam, és egy hétvége alatt feltörtük az írásokat – ez a gyors siker adta a lendületet a továbbiakhoz. Azóta több mint 35 kódolt szöveget fejtettünk meg.

– Egyáltalán, kik és mikor használtak titkosírást?
– Magyarországon a XVI–XVII. században és még a XVIII. elején virágzott a titkosírás, főleg a politikai-diplomáciai életben. Többnyire arról szóltak a kódolt levelek, hogy merre tart a sereg, mennyi pénz kell és mi a terv. A titkosítás célja egyértelműen az volt, hogy az ellenség ne tudja meg az író szándékát. Néha persze szaftos magánlevelekre is bukkanunk, valaki például arról kesergett, hogy a kamaraispán a feleségével hált. Holler Gábor pedig kétszáz évvel ezelőtti naplójában csak kódolva ismerte be: az újévi fogadalma után 13 napig állotta meg az bor nem ivást…

– Hogyan tudta a címzett elolvasni a titkos üzenetet?
– Kétségkívül egy bonyolultabb titkosírás alkalmazása előkészítést igényelt. Először elküldték a címzettnek a megfejtőkulcsot, a kódtáblázatot, majd amikor visszajött az üzenet, hogy az biztonságban megérkezett, indult utána a titkosított levél. A kódot időnként változtatni kellett, hiszen ha már túl régóta használták vagy elfogták a futárt, félő volt, hogy az ellenérdekeltek megfejtették. Olyan levelet is találtunk, amelyben a címzett arról panaszkodik, hogy már megint nem tudott megbirkózni egy titkos üzenettel. Az úgynevezett Kámaszutra-kód alkalmazása viszont nem okozott különösebb nehézséget.

– Honnan a bizarr elnevezés?!
– A Kámaszutra 64 pontban összegzi, hogy egy művelt nőnek mihez kell értenie, a zenéléstől az ácsmesterségen át a titkosírásig. Vagyis az efféle pofonegyszerű kódnak a megfejtése az üzenetben elrejtett kulcsszó alapján joggal elvárható a címzettől. A lényege: kölcsönös megfeleltetésen alapul, egyik betűt egy másik betűvel helyettesítenek, mondjuk ha az A-nak az M felel meg, akkor fordítva is igaz, az M-nek az A.

– Kik találták ki ezeket a kódokat?
– Mondhatni, hogy akkoriban a nemesi-polgári műveltséghez hozzátartoztak a titkosírási alapismeretek – iskolában és egymástól is tanulhatták. A vezérlő fejedelmeknek, főuraknak persze titkáraik voltak, bizonyosan ők kódolták az üzeneteket. Nehezíti a kódfejtő dolgát, hogy az üzenet írói különböző képességű emberek voltak, akik hol jól, hol rosszul használták a kulcsokat, illetve az is, hogy az ellenség megtévesztése érdekében gyakran megtűzdelték semmit sem jelentő, úgynevezett nullitásokkal.

– Hány kódtípust ismer?
– A legegyszerűbb kódfajtánál minden egyes betűnek egy rejtjel felel meg, ez lehet szám, valamilyen alakzat (csillag, kör, négyzet), esetleg egy másik betű. A titkosírások másik típusát, amikor az ábécé egy-egy betűjének nem egy, hanem több rejtjel felel meg, homofonnak nevezzük. A harmadik gyakori típusnál nemcsak a betűknek, de a leggyakoribb szótagoknak, szavaknak is adnak rejtjeleket.

– Ne tovább! Hadd maradjon meg az a kellemes érzésünk, hogy eddig értjük! Melyik kódfejtésére a legbüszkébb?
– A legnagyobb visszhangot egy szabadkőművesekről szóló könyv feltörése keltette. A 84 oldalas minikönyvecske a nagybajomi helytörténeti múzeumban Sárközy István kézirataként volt nyilvántartva, mivel az ő hagyatékában maradt fenn. Ám a megfejtés után kiderült, hogy a vele rokonságban álló Pálóczi Horváth Ádám költőé, egy elveszett 12 kötetes sorozat egyetlen fellelhető, hatodik darabja, amely a vélt szabadkőműves nagymesterek életéről szól, egészen Noétól és Ádámtól kezdve Aquinói Szent Tamásig. Egy német hadnagytól kapta 1783 körül, valószínűleg azzal a céllal, hogy beszervezzék a szabadkőművesek közé. Mázlim volt, egy szerencsés ötlet nyomán percek alatt átláttam a bonyolult kódot: az ábécé eltolásán alapuló Caesar-féle titkosírás egy módosított változata.

– Lassítsunk: milyen tudás kell a titkosírások megfejtéséhez?
– Legelőször is: csak akkor lehet feltörni egy iratot, ha annak nyelvét, nyelvtani sajátosságait jól ismeri a kódfejtő. A nagybajomi könyv megfejtését nehezítette, hogy azt se tudták a titkosított szövegről, milyen nyelven íródott, latinul, magyarul vagy németül. Egy fejezetcím alapján én a latinra tettem, és nyertem.

– Ön milyen nyelveket bír?
– A latinon kívül beszélek angolul, franciául, egy keveset ógörögül és régi magyarul. Németül, spanyolul és olaszul csupán olvasok, főként szakirodalmat a kutatásaimhoz.

– Milyen képesség jön még jól?
– Foglalkoztam picit a paleográfia, vagyis a régi írás tudományával is, enélkül nemigen boldogulnék. Például egy régi magyar szövegnél az a kiindulási alap, hogy akkortájt nem létezett egységes helyesírás, mindenki a kedve szerint vetett papírra egy szót. Mondjuk a cs betűt egy íráson belül megtalálhatjuk többek között ts, ch, chi, cz változatban is. A magánhangzóknál két változat él: vagy van ékezet, vagy nincs. A számok viszont sokfélék. Szóval kódfejtéskor gyakran tippelgetek. Ezenkívül nem árt némi matematikai ismeret és logikai készség sem.

– Mekkora segítséget jelentenek a mai szuperintelligens számítógépek?
– A matematikai képletek alapján készített titkosírásoknál a kódfejtő programok rendkívül hatékonyak, ezeket főként az FBI és hasonló titkosszolgálatok, nyomozó szervezetek fejlesztették ki. De egy XVI. századi régi magyar kézírást ezek se tudnak elolvasni. Azt először is pontosan be kell gépelni a komputerbe, hogy a statisztikai programok képet adjanak például a betűk gyakoriságáról, a jelek eloszlásáról. Ezek az eredmények végleges megoldást nem, csak ötleteket adnak a kódfejtőnek.

– Mennyi ideig tart egy kód feltörése?
– Változó. Két-három órától másfél évig. Ugyanis ha belefáradok vagy megunom, egy időre elsüllyesztem a fiókban.

– Elképzelhető, hogy a jövőben megfejtenek olyan dokumentumokat, amelyek átírják a történelmet vagy legalábbis más megvilágításba helyeznek jelentős eseményeket?
– Nem hiszem. Az aligha fog kiderülni, hogy Mohács nem 1526-ban volt, de például a Rákóczi-szabadságharc napra pontos krónikájának megírásához jól jönne a még titkos diplomáciai iratok ismerete is. A levéltárakban egyébként számolatlanul állnak a megfejtetlen dokumentumok, merthogy hazánkban nincs egy összegyűjtött kódtár, amelyből egyszerűen kikereshető lenne az odaillő kulcs. Nekem egyébként szent meggyőződésem, hogy igazi kincsek lapulnak még padlások, régi sufnik, ládák mélyén. Így azt sem adtam fel, hogy egyszer megkerül a hiányzó 11 szabadkőműves kötet.

– Miről álmodik egy kódfejtő?
– A világszerte megfejtetlen titkosírások tízes listájáról. Például a Yale Egyetemen található Voynich-kéziratról: azt sem tudjuk a nagy alakú pergamenkönyvről, milyen nyelvű a szöveg, amely mellett mesebeli növények, csillagjelek, fürdőző nők láthatók. A Beale-papírokról az a hír járja, hogy az amerikai polgárháború alatt elrejtett aranykincsek helyét őrzi. A Rohonci kódex a mi Akadémiai Könyvtárunkban pihen. A több mint 200 oldalas, 1550 körüli könyv evangéliumi jeleneteket ábrázol, és az már ismert, hogy jobbról balra íródott. Rejtjeleinek számát 400 és 800 közé teszik, merthogy még az sem világos, egyáltalán mi számít benne egy rejtjelnek! És vajon az üres háromszög tartalmilag különbözik-e a tömörtől, vagy csupán megfolyt a festék?! Jellemző, hogy már az az ismeretanyag egy kötetet megtöltött, miként nem sikerül senkinek sem megfejteni…