Citroën DS3 Cabrio 1,6 THP - Ízlések és ficamok

A PSA rálépett a kényszerű szegmentálás útjára. A körülmények, az európai gazdasági helyzet, meg azok a fránya koreaiak ugye, muszáj volt lépni, egy konszern sem engedheti meg magának a házon belüli konkurenciát. Szóval ha jól értem az a terv, hogy Citroën-nek hívják majd az olcsóbb, egyszerűbb, praktikusabb kocsikat, Peugeot-nak a minőségibb, elegáns, németautógyilkos kategóriát, DS-nek pedig a prémiumvonalat. Így egyik márkának sincs oka megsértődni, mindegyik lehet majd büszke valamire.
A DS sorozat ugyan még alik 4 éve létezik, de már komoly dolgokat tud felmutatni. A nemzetközi sajtó általában imádja, a formákon nem lehet vitatkozni és a minőség is jónak tűnik, bár ugye még nem szaladt bele az oldtimer kategóriába az első DS modell, a DS3 sem. Ami az egyik legmeglepőbb autó volt az elmúlt években. Megmutatta ugyanis, hogy a Citroën le tud gyártani vezetési élményt is, méghozzá a jobbik fajtából. Ha azt mondom, hogy azóta több vitát is végighallgattam, hogy a Minit vagy a DS3-at jobb-e vezetni, akkor azért az sokat elárul.
Most meg, hogy még jobban megszorongassák a legfőbb konkurenst, kihozták belőle a kabrió (pardon, „Cabrio) változatot. De egy lényeges dolog azért van itt. Míg a nyitott Mini egy vászontetős, valódi kabrió, a DS3 „csak” a francia hagyományoknak megfelelő félkabriót alkotott, ahol a tetőkeret fix és a vászontető harmonikaként hajtogatja magát elektromosan hátra. Teszi mindezt úgy, hogy nem látunk nagyon ki hátrafelé és olyankor még a csomagtér sem nyitható. Kétségtelen, hogy van előnye a módszernek. Például a DS3 így olyan könnyű, mint senki más a kategóriában és a kasztni merevsége sem szenvedett csorbát, vagyis vezethetőség szempontjából pont olyan mint a zárt testvére. Viszont merész túlzás lenne ezt teljesértékű kabriónak nevezni. A hátsó üléseken ülve mondjuk jó sok ég van a fejünk felett, de elöl nagyjából olyan a fíling, mintha egy méretes tetőablakot nyitottunk volna ki. Ezt viszont 120 km/h-ig lehet használni és egész szépen működik is, gyorsan, halkan.
Belül egyedi és jó minőségű a DS3 mindenhol. Az ülésfűtés tekerője hülye helyen van, ezt már megszoktuk, de a nagy és kényelmes ülésekhez is gyorsan hozzá nőttünk. A csomagtartó viccesen kicsire nyílik, viszont 245 literes. Sok, kicsi tárgyat helyezhetünk el benne, kevés nagyot nem igazán. Gyönyörűek és nagyon feltűnőek a fehér felnik, de ebben az autóban megtanuljuk, hogy a 17 collos méret és a /45, nem az a kombináció ami a hazai utakra van kitalálva.
Kár, hogy november volt és a napsütést sem lehetett élvezni a teszt alatt, az viszont kiderült, hogy egész évben használható az autó, a vászontető miatt nem hidegebb, szelesebb, zajosabb érezhetően a hagyományos verziónál. Vezetni meg tiszta élvezet, főleg ezzel a hibátlan, BMW-vel közösen fejlesztett 1,6-os THP motorral. Van benne turbó és 155 ló, nem nehéz elképzelni, hogy hogy megy. Én alulról kicsit hiányoltam a nyomatékot, ha sportosan akarunk menni, akkor 2000 felett kell tartani a mutatót. A ráadás, hogy alig fogyaszt, nekünk a téli, városi forgalomban jött ki 7 liter, amivel módfelett elégedettek voltunk.
A cabrio felára 750 ezer forint, alapára 5,3 millió, ezzel a csúcsmotorral és minden extrával 6,7 millió. Ez utóbbi már kicsit sok, de a prémium konkurensek még ennél is drágábbak, a Mini például bő félmillióval. A DS3 különleges, minőségi és pont annyira extravagáns amennyire egy semmittevő vállalkozóbarátnő az lehet, útban a wellness rezort felé. És bár egy kicsit parasztvakító, kicsit túlzás és kicsit felvágos, én mégis nagyon szerettem, mert egész egyszerűen jó volt benne ülni. Lehet, hogy bennem van a hiba? Lehet, hogy megkapom a zebramintás kanapét karácsonyra?