Délutáni ringató

Rögtön az elején leszögezem: jómagam is a második csoportba tartoztam. S bár kinőttük – mi több: túléltük – a kritikus korszakot, a mai napig nem tudok indulatok nélkül beszélni a témáról. Felidéződik bennem a többéves, elkeseredett küzdelem minden részlete, s ma már bevallhatom: alulmaradtam benne. Kisfiam másfél éves korától az ebéd utáni sziesztákat egyszerűen eltörölte.

Pedig nem adtam fel könnyen. Miután a klasszikus módszerek – meseolvasás, éneklés, egyedül hagyás, séta, ringatás – nem váltak be, továbbá hiába tanulmányoztam át számos szakkönyvet és próbálkoztam mindennel: gyermekem csak végkimerülésében aludt el – például a mondat felénél vagy két falat között az etetőszékben. Egy dolog működött: ha autóztam vele – ismerem hát a környéket, mint a tenyeremet, mert amint megálltam, kipattant a szeme. S hogy ezt most miért részletezem? Mert tudom: nem egyedi az esetem. Beszélgettem sorstársakkal annak idején: volt gyerek, akit a porszívó hangja altatott el, mások a macskával próbálkoztak, akadt srác, akinek rádlit tologattak a hátán, de olyan is, akit iszonyat tempóval ájulásig rángattak ide-oda a babakocsiban. De egy rosszalvó kölyöknél csak ideig-óráig működik bármilyen fortély. S amit nem tudunk megoldani szülőként, jó eséllyel ugyanúgy kudarcot vall benne az intézmény: kisfiam – többekhez hasonlóan – az óvodában sem tudott aludni délutánonként.

És most itt van ez a kutatási eredmény: a délutáni alvás kulcsfontosságú a három-öt éves gyerekek memóriájának megerősítése szempontjából – állítják a negyven gyerek részvételével zajló vizsgálat alapján a bostoni Massachusetts Egyetem kutatói. Alvás után a kicsik jobban emlékeznek a délelőtt tanultakra, tizedével többet tudnak felidézni a látottakból-hallottakból, mint amikor nem alszanak. Sőt a nap további részében és másnap délelőtt is jobban teljesítik a feladatokat. Megmagyarázzák a kutatók, hogy miért: alvás közben az új információk megismerésével és beépülésével kapcsolatos agyterületek aktivitása fokozódik. Ezért a kicsiket ösztönözni kell, hogy pihenjenek le ebéd után – mondja Rebecca Spencer, a kutatás vezetője.

Áldom az eget, hogy a kutatási eredmény nem előbb született. Mert a gyermekem nem aludna tőle jobban, én viszont minden bizonnyal sokkal rosszabbul. Utólag azonban vigasztal – s remélhetőleg ez történik mindazokkal, akik a hír hallatán a szívükhöz kaptak –, hogy a fiam – akárcsak a többi nem alvó társa – kiválóan teljesít az iskolában. Vagyis: semmi gond a memóriájával. Ez alapján pedig úgy tűnik, a délutáni alvás kihagyása csak pillanatnyilag kellemetlen, ám hosszú távon nem befolyásol semmit. Sőt nagyon hosszú távon se, hisz’ már bevallottam: én sem aludtam soha délutánonként. Már ha jól emlékszem…