Édesített élet csodája

A mézet már az őskori ember is fogyasztotta. Bizonyság erre az a mintegy 16 ezer éves spanyolországi sziklarajz, ami egy mézet gyűjtő embert ábrázol. De jelen van mindvégig a történelemben is, hiszen a méhektől az ember nemcsak táplálékot, gyógyszert és – melléktermékként – a világításhoz szükséges viaszt kapta, hanem évezredeken át egyedüli édesítőszerként édesítette meg az életét.

Ám a méz legnagyobb csodája abban áll, ahogyan az emberi szervezetre hat. Fölbecsülhetetlen értéke, hogy baktériumok nem fejlődnek benne, illetve, hogy közvetlenül a vérben szívódik fel (nem terhelve ezáltal az emésztőrendszert), s vagy elhasználódik, vagy elraktározódik az izomzatban mint glikogén (nem pedig zsír!). A mézben minden olyan anyag benne van, ami a test természetes táplálásához szükséges (különféle cukrok, fehérjék, ásványi anyagok, nyomelemek, enzimek, vitaminok). Fogyasztásával növekszik a szervezet teljesítőképessége, javul a szívműködés, normalizálódik az emésztés, csökken a depresszió. Kedvező hatású gyulladásos megbetegedések, bőrbajok, fertőzött sebek és fekélyek esetén. Jól bevált gyógyszere az összes epe- és hasnyálmirigy-megbetegedésnek, a májgyengeségnek. Gyomor- és nyombélfekélynél különösen hatásos, csakúgy, mint a különféle hurutok és idegbetegségek gyógyításában. Nem lehet elégszer hangsúlyozni kedvező hatását a csecsemő- és kisgyermekkorban.

MŰMÉZ AZ ÜVEGBEN. A mézhamisítás legegyszerűbb módja a vizezés. Ha a zárt üvegben lévő mézet fölfordítjuk, és azt látjuk, hogy benne a buborékok gyorsan haladnak fölfelé, akkor a méz túlságosan híg, sok vizet tartalmaz, valószínűleg hamisított. A leggyakoribb hamisítási mód a mézcsinálás. A műméz alapanyaga a folyékony izocukor (ami leggyakrabban kukoricakeményítőből készül), amiben a hamisítók áztatott virágpolleneket, esetleg egy kis zamatos mézet kevernek el. Úgy ismerhető fel, hogy kávéskanálnyi mézet tiszta szeszben föloldunk. Ha teljesen föloldódik, a méz tiszta, nem hamisítvány. Ellenkező esetben az oldat homályos, zavaros lesz.

AKÁCVIRÁGÓRA. A méhésznek az akácvirág az órája, a legeltetést főleg ahhoz igazítja. Amit a méhek előtte gyűjtenek, az a tavaszi, amit utána, az meg a nyári virágméz. A profik szerint az akácméznek léteznek olyan jegyei, melyekből megállapítható, hogy a Jászságból, a Hajdúságból vagy éppen az északi hegyvidéki területekről származik.