Életerő a földnek

Általa az egészséges talajéletet állíthatjuk helyre és tarthatjuk fönn. Ennek egyik fontos része a szerkezetjavítás: a szerves trágya a kötött talajt lazítja, a homokot erősíti. Ezzel összefüggésben kedvezően befolyásolja a talaj hő- és vízgazdálkodását. Összetett tápanyagai révén aktívabb talajéletet teremt a mikroszervezetek és a giliszták számára. Növeli a talaj makro- és mikroelem-tartalmát, illetve tartós humuszanyagokban is gazdagítja. Termésnövelő hatása az első évben a legnagyobb, 40-60%, a másodikban 30, a harmadikban pe¬dig már csak 10.

A kereskedelemben a kényes vásárlók részére gusztusos kiszerelésben kapható érlelt marhatrágya. Igen ám, csakhogy egy 50 literes zsák ára 1000 forint! S ha meggondoljuk, hogy érett szerves trágyából akár tíz kilót is kijuttathatunk négyzetméterenként, ezzel beszórni a kertet bizony egy vagyon. Érdemes hát más forrás után nézni: a környékbeli állattartó gazdákkal kell megállapodásra jutni, akik közül egyesek még örülnek is, ha megszabadulhatnak az évek óta gyülemlő trágyájuktól. (A szállításról nekünk kell gondoskodni.)

Az istállótrágya (azaz az almozott szarvasmarha-, sertés-, ló- és juhtrágya) minőségét az alom fajtája és az ürülék összetétele határozza meg. Tápanyagban gazdag takarmány és sok abrak mellett az állat trágyája is értékesebb. Így a hí¬zómarha trágyája sokkal többet ér, mint a kukoricaszáron, abrak nélkül telelt állatoké. Jellemző az is, hogy a fiatal, jól emésztő állat trágyája tápanyagban szegényebb, a rosszul emésztő öregé gazdagabb. A szarvasmarhatrágya jellegzetessége, hogy nitrogéntartalma viszonylag alacsony, ezért lassan bomlik és kevésbé melegszik, elsősorban laza talajra való. A lótrágya száraz, nitrogéntartalma viszonylag nagy, ezért gyorsan melegszik, kötött, hideg talajokra való. A sertés trágyája a szarvasmarháéhoz, míg a juhé a lóéhoz áll közelebb.

Az istállókból kikerülő trágya nem használható föl azonnal, azt (kazalban) tárolni, érlelni kell. Az átlagos érlelési idő legkevesebb száz nap, amely alatt az alom nagyrészt elemésztődik, az alkotóelemek egyneművé (földszerűvé) válnak.