Hová tűntek az emberi közösségek?

Önzők vagyunk és élvhajhászok, vágyaink minél hamarabbi kielégítése vezérel minket. Megvásárolunk mindent és mindenkit, ami csak megtetszik. Valóban így van ez? És ha igen, mennyiben okolható ezért az internet vagy a televízió? Örökre eltűnnek a közösségek? Megszűnnek alapvető morális értékeink?

Az emberi közösségek folyamatosan változnak aszerint, hogy életünk melyik szakaszában vagyunk éppen. A közös hiedelmek és a közösség tagjainak aktív tevékenysége tartja össze a csoportokat – állítja Csányi Vilmos etológus. Ha bekerülünk egy csoportba, ahol meghallgatnak minket, ahol van szavunk, ahol értelmes tevékenységet végzünk, boldogok leszünk – és hűségesek a társasághoz. Saját közösségeinket pedig ma már sokkal könnyebben alakíthatjuk ki és tarthatjuk fenn az internet segítségével. Gyakori vád a felnőttek részéről: túl sokat szörföl a világhálón a gyerek, bezzeg az én időmben még valós találkozások alapozták meg a barátságokat! Akkor még a téren focizás hozta össze a gyerekeket, nem a közösségi oldalakon csevegés.

Az internet azonban nem ördögtől való dolog; a gond inkább az, hogy a világhálón mutatott énünk összesimul a valódival, aminek határairól pedig ma még nem sokat tudunk. Hogy ez milyen személyiségváltozást okozhat, rengeteg szakember kutatja, ám a világ olyannyira felgyorsult, hogy nehezen tudjuk követni a változásokat – értékel Tari Annamária klinikai szakpszichológus.

Persze ezek az átalakulások nem feltétlenül rosszak, csak éppen tudnunk kell használni őket, hogy hasznot hozzanak, s ne kárt okozzanak. Ahhoz pedig, hogy korszakot váltsunk, a technológiai vívmányok ismerete nélkülözhetetlen – vallja Csányi Vilmos.

Hány olyan történetet hallottunk már, hogy rég elveszett osztálytársak, barátok, távoli rokonok a közösségi oldalakon találtak újra egymásra? Az internet abban is segíthet, hogy a magányosan élő, ám azonos érdeklődésű emberek megismerkedjenek, majd később személyes találkozókat szervezzenek. Ámde a városokból eltűntek az ingyenes közösségi terek, ahol idős és fiatal egyaránt összejöhet. Egyre kevesebb a park, a közösségi ház, a kulturális központ, ahol a jó barátok, ismerősök egybegyűlhetnek. Ne csodálkozzunk hát, ha egyre jobban befelé fordul a városi, de lassan már a falusi ember is. Ha pedig valaki hosszú ideig él egyedül, semmilyen közösségnek nem tagja, nem érzi magát hasznosnak… Teremtsük meg hát a megfelelő helyzeteket: például ismerjük meg a szomszédjainkat! Sokszor néhány kedves szó, tányérnyi sütemény, pohárka finom tea közösséget teremthet, barátságokat alakíthat ki – csak akarnunk és tennünk kell érte. S akkor nem kell aggódnunk a jövőnkért: a felelősségteljes közösség vigyáz ránk és a környezetünkre is.