Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Az igazi késkészítők megszállott őrültek – állítja a miskolci Debreczeni Sándor népi iparművész. A 62 éves férfi házában mindenütt oklevelek, csillogó serlegek: egy diósgyőri munkáscsalád ötödikként született fiának sportrelikviái, aki anno a DVTK válogatott súlyemelője, kétszeres világbajnoki bronzérmese volt.
Kép: Debreczeni Sándor késes 2013.11.05. fotó: Németh András Péter, Fotó: Nemeth Andras Peter
Gépszerelő a szakmám. Míg a kohászatban dolgoztam, munka mellett elvégeztem a Testnevelési Egyetem súlyemelő-edzői szakát. Vadász apósomnál mindig gyönyörködtem a szép késekben, már akkor érdekelt a készítésük. Ennek alapjait a néhai LKM reprezentációs műhelyében tanultam meg, ahol vadászfegyvereket is készítettünk a szovjet vendég elvtársaknak ajándékba. A sport révén fiatalon bejártam a világot, így megtudtam, honnan lehet olyan alapanyagokat beszerezni, amelyektől a kés különleges lesz. Majd a gyári és az edzői munkával felhagyva vállalkozó lettem, és csak késeket készítettem. Tagja lettem a megye kereskedelmi és iparkamarájának, a városi népművészeti egyesületnek, és 2002-től már késes népi iparművészként sorra nyertem díjakat külföldön is. Zsűrizett munkáim zöme A kategóriás, ez a legmagasabb iparművészeti minősítés. Idén kilencedik alkalommal kaptam meg a kézműves remek címet, az iparkamara aranyérmét, majd az Arany Érdemkeresztet.
Hogy mivel érdemeltem ki? Talán azzal, hogy különleges alapanyagokból, egyedi technikával dolgozom. Legutóbb a kassai kés- és fegyverkiállítás fődíját hoztam el egy vadászkésemmel: egy éve készült, még vevőre vár. Pengéje damaszk acél, tokja díszített marhabőr. Szintén Kassán egy nyúzó vadászbicskával is nyertem, ennek pengéje japán Hattori-damaszk acél, ami fogalom! Mint a Hattori dinasztia maga, amely annak idején tőr- és késgyárat alapított, tulajdonosa még 70 éves kora felett is dolgozik. Hazánkban tudomásom szerint csak én készítek pengét Hattori-acélból.
Pengéhez, nyélhez, tokhoz én a világ minden tájáról származó fémet, fákat, bőröket használok. Lehet kígyófa, tigrisfa, vasfa vagy zsiráfcsont, akár mamutagyar. A díszítő berakások a vadászatok jellegzetes állatfiguráiból állhatnak, ilyen a kőszáli sas, a kerecsensólyom, a kafferbivaly, a hiúz, a szarvas, nem is sorolom. Persze ha megálmodok egy kést, annak „felöltöztetéséhez” ötvös, szíjgyártó, bőrműves, vésnök is kell, de a csapatmunkát én irányítom.
Eddig rengeteg embernek készítettem késeket. Például a két híres magyar íjásznak, Kassai Lajosnak és Grózer Csabának. Az ismert világvadásznak, Hídvégi Bélának, aki az államra hagyta hihetetlenül értékes trófeagyűjteményét. Kemény Dénesnek, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabda-válogatott volt szövetségi kapitányának és Stohl András színművésznek.
Pengéhez nekem a Hattori-acél a csúcs, amit nagyon nehéz damaszkolni, azaz kézzel rétegesen hajtogatni, de az eredmény gyönyörű! Kiváló a rozsdamentes svédacél is, a benne lévő króm és nikkel miatt szinte világít, és borotvaéles. A kés tartóssága fontos. Húsz éve olyan japán acélból készítettem vadászkést egy barátomnak, hogy ma is azt használja nyúzáshoz. Még most is a garázs a műhelyem, a házra nagyon ráférne már egy felújítás.
Nemrég valaki megkérdezte, miért nem gazdagodtam meg a késkészítésből. A profit javát elviszi az anyag és a külföldi bemutatók sok száz eurós nevezési költsége. Az én gazdagságom a sikereimmel gyarapszik, ezért tartom magam megszállott őrültnek.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu