Lelakatolt titkaink

Hogy mikor keletkeztek az első naplók, arról a kutatók is vitáznak – akad, aki szerint a babilóni agyagtáblák kalendáriumai is annak tekinthetők. Annyi bizonyos: a reneszánsz korától egyre többen ragadtak pennát, hogy élményeiket megörökítsék, sőt izgalmas útinaplók is születtek. A nemesi családokban nemzedékről nemzedékre öröklődött a feladat, hogy diáriumban – ez a napló latin elnevezése – rögzítsék a família jeles eseményeit. Közben háborúk dúltak, békék köttettek, s mivel ezeket is feljegyezték, a leírásukat a történészek nagy becsben tartják. A Pálóczi Horváth család diáriuma például 1620-tól másfél évszázadon át íródott. Sok napló száraz olvasmány, mivel a gazdaság számadásai sorjáznak benne, netán a birtokperek állásáról számol be írójuk. Ám irodalmi kincsekre is lelhetünk köztük.

„Már mi itt derék házas-tüzes emberek vagyunk, és úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont” – rótta sorait Mikes Kelemen. Törökországi leveleiben 1717-től naplószerűen számol be arról, hogyan eszi a száműzöttek kenyerét Rákóczi fejedelem oldalán. Így buzdít kitartásra: „No már, édes néném, vegyük elő a pennát, és tisztítsuk meg a penészes kalamárist, mert már ezután az íráshoz kell fogni, a postákot kell küldözni, a híreket fel kell ébreszteni.” Esténként, beszámolója után a hűséges deák ekképpen búcsúzik képzeletbeli beszélgetőtársától, P. E. grófnőtől: „Aludjunk hát, édes néném. De az egészségre kell vigyázni, ha azt akarja kéd, hogy gyakran írjak. Másszor többet vagy kevesebbet. Ihon azt majd elfelejtettem megírni, hogy az a veszett köszvény az urunkra jött alkalmatlankodni.”

A romantika korától már azt fedi nyelvújítás kori napló szavunk, amit ma gondolunk róla: titkos, személyes, intim írás. Sokakat a szenvedélyes szerelem, másokat valamely nehéz élethelyzet késztet arra, hogy belevágjanak. Hogyan rejtsük el a kíváncsi pillantások elől az önmagunknak szánt sorokat? Gárdonyi Géza saját titkosírást ötlött ki, hogy a naplóját védje. Az 1960-as években egy egyetemistának és egy honvéd alezredesnek sikerült megfejteni a „tibetűi” – így nevezték az író rejtjeles írását – titkát. Gárdonyi bejegyzéseiből kiderül, sokat kínlódott a pénzügyeivel: egy júniusi délutánt például azzal töltött, hogy az értékpapírjait elrejtse. Szilveszteri fogadalma pedig így szólt: „Eleget vesztegettem már az életemet az íróasztal mellett. Nyugodtabban fogok a jövőben élni. Éppenséggel nem fogok dolgozni többé pénzgyűjtésen.” Az író a maga vigasztalására „morfiumcsöppek” címmel bölcsességeket gyűjtött össze. Az egyik így szól: „Okos ember nem haragszik olyasmiért, amin nem változtathat. Okos ember egyáltalán nem haragszik.”

A napló tükröt tart szerzője elé, alkalmat ad a megkönnyebbülést hozó gyónásra – vélik a kutatók. E szerepét betöltheti a régimódi, lakattal zárható könyvecskébe vagy egyenesen a világhálóra, azaz egy blogba kerülő feljegyzés. Segít megérteni, hogy az életünk kész regény, s azt valóban magunk írjuk…