Suzuki Grand Vitara - Változni kell

2005. Azóta él a Grand Vitara legutolsó generációja. Akkor közepesen modernnek számított, nyilván azóta rendesen elszállt felette az idő. Itt volt hát az esély az újításra és a Suzuki nem is tétlenkedett, 2013 elejére megújították a legnagyobb terepjárójukat. És hogy mi is történt? Kapott egy új hűtőmaszkot, kicsit módosított lökhárítót és talán pár új opciós színt.Öööööö, ennyi? Ennyi. Az autó 99 %-ban ugyanaz maradt. Olyannyira, hogy a belsőben semmit, de semmit nem tudtam felfedezni ami más, jobb, előremutatóbb, továbbfejlesztett lenne.

Ugyanaz a kőkemény, évtizeddel ezelőtt átlagosnak számító, unalmas japán belső, egyszerű mutatókkal és gombokkal. Az egyszerűséggel nincs is baj, de azért a középkonzol egyetlen monokróm kijelzője jobb lenne, ha nem egysoros lenne...Az ülések sem különösebben extrák, elférni bennük és kész, de úgy általában is mindenfelé sok a hely, ez jó. A csomagtartó mondjuk kevesebb, mint 400 literes, ez ma már egy kompakt autó (Golf VII: 380 liter) szintje. Viszont oldalra nyílik, ami nagy könnyebbség egy ekkora acéldarabnál. Csúnya dolgok is akadnak: vakkapcsolók, bántóan silány műanyagok és a bónusz: a négy elektromos ablakból csak a vezetőoldali automata és az is csak lefelé. Halló, jövő héten 2014!

De hogy jót is mondjunk, a Vitara, ahogy minden Suzuki, igazán rendesen össze van rakva. Olyannyira, hogy még ezek a betonkemény, roszogós műanyagok sem roszognak benne sehol. Az meg, hogy 8 éves modell, azt jelenti, hogy egész biztosan kiforrott, mondjuk egy Dakaron ha 8 milliós kategóriában kellene gondolkodni, abszolút szóba jöhetne a megbízhatósága miatt. És nemcsak azért. Hanem mert egy egész korrekt kis négykerékhajtás van alatta, kapcsolható differenciálzárral és felezővel. Ja és 20 centis hasmagasság, ami egyre ritkább. Szóval terepen röhögve alázza le a legtöbb mai nyámnyila SUV-ot.

A tesztautó motorválasztása nem volt túl szerencsés. Nem véletlenül egyeduralkodó a dízel ebben a kategóriában, ezekhez az autókhoz az való. Itt meg volt egy 2,4-es benzines, összepárosítva egy ósdi négysebességes automatával. Csak szeretném jelezni, hogy a Mercedes és a Lexus nemrég a kilenc sebességes automataváltóit dobta piacra. Szóval a motor 166 lóerős és nem igazán erős sehol sem, amolyan átlagos dinamikát biztosít ennek az 1,6 tonnás terepjárónak. És hát városban bizony 14 literre jött ki a fogyasztás és asszem az sem jó hír, hogy kímélve, autópályán sem ment 10 alá ez a szám. Ez bizony ennyi, persze nem a motor tehet róla, egy 2,4-estől ez reális, de az 1,9-es dízel sokal józanabb választás.

Az ára pedig 8 millió felett van kicsivel, a dízel még párszázezerrel drágább. Ennyiért már sok mindent lehet kapni, meg kell majd izzadnia a kereskedőknek minden vásárlóért. A Grand Vitara továbbra sem rossz terepjáró, de ennél sokkal-sokkal többre van szükség, ha új ügyfeleket akarnak megnyerni. Mert nemigazán látom magam előtt az elszánt Vitara-vásárlót. Aki városi terepjárót szeretne fényévekkel jobbat kap a Mazda szalonban (CX-5), a Toyotánál (RAV-4), de még a koreaiaknál is (Sportage, Santa Fe, Sorento). Aki meg rendes árkon-bokron áthajtó melós terepjárót az tipikusan valami pick-up-ot vesz, aztán rádob egy dobozt és van 5 ülése plusz több ezer literes puttonya. És hát itt is komoly a kínálat (Isuzu D-Max, Volkswagen Amarok, Toyota Hilux). A Grand Vitara meg valahova a kettő közé szorult, megbízható, de évizedes lemaradásban lévő technikával. Én személy szerint nagyon drukkolok a Suzukinak és nemcsak azért mert az ország részben miattuk jobbanteljesít. De már égető szükségét érzem valami komoly fejlesztésnek, valami nagy dobásnak. Régebben tudtak ilyet, ott a Samurai vagy a 2005-ös Swift. Megvan még bennük?