Füves puszták madara

Itthoni népessége 1500 példányra tehető, tehát még van mit mentenünk. Nem úgy, mint Nyugat-Európa legtöbb országában, ahol mára szinte hírmondója sem maradt. A múlt század elején még összefüggő állománya élt a Kárpát-medencében, pél¬dául az Alföldön seregestől tanyázott. Mostanra sok helyről eltűnt, így a Balaton-mellékről, a Jászságból és a Mezőföldről is. A legfrissebb fölmérések szerint jelentősebb állományai csupán a Duna menti síkságon, a Bihari síkon, a Hortobágy térségében, illetve a dévaványai túzokrezervátumban maradtak fenn.

Noha akkora, mint a pulyka, ahhoz képest jól és kitartóan repül, s gyorsan fut. A túzok a nyílt területek madara, az erdős, bokros vidéket messzire kerüli, mert minden zsombékban, bokorban ellenséget sejt. A füves puszták és a mezőgazdasági területek lakója. Ez utóbbi helyeken bővebb ugyan a táplálékkínálat, ám fészkei – leginkább a gépi kaszálás, betakarítás és sorközművelés terjedése miatt – súlyosan veszélyeztetettek. De a nagyobb műtrágyaadagok következtében homogénebbé vált növényzet is kevésbé alkalmas fészekhelyet teremt, a vegyszerhasználat nyomán pedig csökken a táplálékul szolgáló rovar, gyomnövény mennyisége. A természetvédelmi szakemberek a gazdálkodók felvilágosításával, a túzokkímélő agrotechnika és vetésszerkezet ajánlásával, a fészkek földerítésével és őrzésével igyekeznek menteni az állományt.

Túzokéknál különösen a kakas délceg termetű: egyméteresre is megnő, súlya eléri a 18 kilót, szárnyfesztávolsága pedig a 2,5 métert. A tyúk jóval kisebb, csak 4-5 kiló. Áprilisban a kakasok hangokkal és tánccal teszik a szépet a tyúkoknak: torokzacskóikat fölfújják, fejüket hátrahajtják, faroktollaikat fölmerevítik, szárnyaikat kifordítják. Ez a jellegzetes túzokudvarlás a dürgés. Fészekalja 2-3 tojásból áll, s csak egyszer költ évente – ezért is sérülékeny az állománya. A mi túzokjaink általában nem vonulnak, de a hideg, havas telek gyakran délre (Albániába, Olaszországba) kényszerítik őket, miközben kóborló csapataik jelentős veszteséget szenvednek el.