Inkább kicsit szomjazzanak

Fogas kérdés, mi legyen az olyan páraigényes szobadíszekkel, mint a könnyező pálma, orchidea, buzogányvirág, páfrány, bromélia? Azokat majd jobban öntözzük – gondolhatnánk. Ez azonban csapda, mert a száraz levegőjű szobában a növény több vizet párologtat el, mint amennyit fölvenni képes. Így a (folyamatos) túlöntözéssel végül azt érjük el, hogy a gyökér az állandóan nedves, levegőtlen földben megfullad – s kedvencünk elpusztul. A megoldás: egyszerű szobai párásító alkalmazása, amikor egy nagyobb tálcán egy-két centi vastagon homokot terítünk el, majd erre ugyanilyen vastagságban kis-közepes kavicsokból álló réteget teszünk, és erre rakjuk a szobadíszeket. Ezt a homokos-kavicsos ágyat azután már gond nélkül tarthatjuk állandóan nedvesen. Ennél is egyszerűbb – noha munkaigényesebb – módszer, ha két-három naponta finom porlasztású vízszóróval permetezzük szobadíszeinket.

Nemcsak a szoba bútorzata és használati tárgyai porosodnak, hanem a növények is. A porréteg azon túl, hogy elcsúfítja a növényt, életműködésében is gátolja. Ha kéthetente nedves szivaccsal vagy száraz ronggyal áttöröljük a leveleket, sokat teszünk növényeink szépségéért és egészségéért. Az apró levelű, sűrű lombozatú növények igen jó portalanító eszköze a tollsöprű.

A helytelen szellőztetés főként a téli hideg napokon jelenthet komoly veszélyt szobanövényeinkre. A fikusz, a csodacserje (Codiaeum), a bunkóliliom vagy cordyline különösen érzékeny erre. Alapszabály, hogy egyikükre se nyissuk rá az ablakot, hanem a helyiség másik oldalán (ablakán) át szellőztessünk. Ha erre nincs mód, akkor a szellőztetés idejére az ablak alatt, a hideg levegő áramában álló növényeinket vigyük védett helyre.