Kötelező lesz a póráz? - 4. rész

Ahogy arról már értekeztünk: sokaknak, tévesen a biztonságot. Van póráz – akkor nem harap, gondolják legtöbben, és ez, lássuk be, egyébként igaz is. Miközben, ha belegondolunk, pont fordítva áll a dolog: egy nyugodt, barátságos kutyához nem kell póráz, míg az agresszív, támadó, vagy nyugtalan, kiszámíthatatlanul viselkedő négylábúra kötelező. Persze, ezt így csak kevesen gondolják végig, s maradnak az első verziónál: legyen megkötve az az állat, abból baj nem lehet…

Éppen ezért a sokfelé meghozott ebtartási rendeletekben még mindig a korábbi évtizedek átgondolatlan, diktatórikus szabályozása tükröződik, amely a biztonságos kutyatartás alapját az ember és a kutya meghitt kapcsolata helyett az eb teljes korlátozásában látja. Így hát bármikor megbírságolható a kövérkés tacskójával boltba tipegő nénike, a játékos vizslájával szaladgáló iskolás gyerek vagy a fegyelmezett boxer nyomában baktató családapa, ha nincs kutyáikon póráz, mintakutyának számít viszont az a harci eb, aki az előírásszerű pórázt pattanásig feszítve, bombabiztosnak látszó szájkosár mögül vicsorít.

Az alapvetésen tán ne nyissunk vitát, miszerint a kutyát sétáltatni kell, éljen akár panelben, akár kertes családi házban. Hogy miért, ezt már többedszer elolvashatták a Kutyapostákban. Mindezekhez még egy adalék: a sétáltatott kutyák szocializálódnak, vagyis feltalálják magukat a világban, a környezetükben, beilleszkednek a két- és négylábúak társadalmába, míg a nem sétáltatott egyedek leginkább „antiszocializálódnak”, vagyis a közvetlen környezetükön kívül mindenki mást ellenségként kezelnek. És azt kell mondjam, a támadások, a harapások zömét éppen ezek a kutyák okozzák véletlen kiszabadulásuk alkalmából, hiszen az örökös bezártság, a fogvatartás, ugyan mi mást váltana ki egy szabad vadásznak született kutyából, mint a gyűlöletet a világ iránt…

A szomszéd Lajcsikával focizó vagy az egykori tévésorozat-sztár Frakk, ma, Óbudán, ahol 15 ezer vagy még több kutya él – egyebek mellett a Kutyapostás Sancho nevezetű berni pásztora is –, csak szájkosárral közlekedhetne. Az önkormányzat, éppen az „emberi együttélés normáira” hivatkozva hozott pocsék és hozzá nem értő rendelete szerint a kutyát mifelénk „természetesen” pórázon kell sétáltatni, bizonyos fajtákat pedig csak szájkosárral.

A nem önkormányzati szakemberek egy kicsit másképp vélekednek. Szerintük például sokkal veszélyesebb az, ha egy állandóan pórázon rángatott, s ezért a saját korlátait felmérni képtelen állat kitépi magát a gazdája kezéből, mint ha egy képzett, jól nevelt kutya békésen és fegyelmezetten poroszkál a tulajdonosa mellett. De még nem válaszoltunk a kérdésre, hogy tudniillik mit is jelent a póráz vagy a póráznélküliség egy nem kutyatartó számára?

Vagyis: folyt. köv.