Krasznai Tünde: kicsit meghalok

– Gondolta, hogy bekerül a top háromba?
– Egyáltalán nem. Még abban sem bíztam, hogy eljutok a döntőig. Nem hajtottam az első helyért, nekem már a versenyben való részvétel is óriási dolog volt, ennél jobb ugródeszka nem kell. Nyertesnek tartom ma¬gam, és lelki megnyugvást érzek
.
– Vissza tud emlékezni arra a pillanatra, amikor elszánta magát, hogy jelentkezik a tehetségkutatóba?
– Soha nem volt egyértelmű az életem. Kerestem a helyemet a világban, és nem találtam meg igazán. Amikor a barátom kiment külföldre, teljesen magamra maradtam. Eljutottam arra a pontra, ha nem történik valami nagy dolog velem, akkor nekem is el kell hagynom az országot. Ezen töprengtem, amikor meghallottam az X-Faktor felhívását. Miután szereztem már némi tapasztalatot a zenében, úgy voltam vele, semmit nem vesztek azzal, ha megpróbálom. Mindig is arra vágytam, hogy komolyan foglalkozhassak az énekléssel. Magyarországon rettenetesen nehéz énekesként boldogulni, hatalmas előnyt jelent a tehetségkutatón való szereplés.

– Ez igaz, de aztán megkapaszkodni még nehezebb!
– Tudom. Az sokkal rosszabb lett volna, ha semmit nem csinálok. Úgy indultam neki: vagy kiesem a válogatások során, vagy bejutok az élő show-ba. Azt azért elárulhatom: azzal a múlttal, amit nem akarok megtagadni, részemről bátorság is kellett a nyilvános megmérettetéshez.

– Nem titok, hogy korhatáros „felnőttfilmekben” szerepelt. Sokan példaértékűnek tartják az ön által is említett bátorságot, melynek révén új életet akar kezdeni.
– Ha már lehetőségem van erről beszélni, elöljáróban megjegyezném, hogy az X-Faktort nem mentőövnek tartottam, hiszen már évekkel előtte befejeztem a filmezést. És mivel tudtam, hogy szétszedhetnek miatta, már az elején őszintén felvállaltam. Jó ideig próbáltam rendbe tenni az életemet, de nem állt mellém a szerencse. Énekeltem zenekarokkal, sok örömöt leltem benne, még akkor is, ha nem igazán jutottunk túl a próbatermeken. Nemzetközi hírű dzsesszisták, vérprofi blueszenészek biztattak. Hiszek abban, hogy a sors előbb-utóbb odasodor azokhoz, akikkel nagyszerűt alkothatok.

– Nem fejezte be a középiskolát, érettségi előtt eljött otthonról. Miféle lázadás volt ez?
– Egyedül akartam lenni. Hajtott a kíváncsiság, anyu nélkül, magam akartam a saját világomat felépíteni. Most már belátom, hogy dacos, naiv és buta voltam. De kijártam az élet iskoláját. Nyitottságomnak köszönhetően sokat tanultam másoktól. Egy időben festőknek, szobrászoknak ültem modellt, már az is nagy élményt jelentett, hogy köztük lehettem. Most megint úgy érzem, hogy a legjobb helyen vagyok a világban.

– Megvetik a múltja miatt? Kap rosszindulatú megjegyzéseket?
– Érdekes módon ennek ellenkezője igaz. Inkább támogatnak az emberek. Azt is értékelik, hogy a szívemet-lelkemet beleteszem a dalokba.

– Alföldi Róbert mentor szerint kicsit meghal, amikor énekel. Azt is mondta, hogy jelenség a színpadon, és szívesen dolgozna önnel.
– Ezek a vélemények felvérteznek. Kezdem elhinni, hogy tényleg érdemes énekelnem. Képes vagyok hallgatni az ösztöneimre. Soha nem adok elő ugyanúgy egy dalt. Nem számítok ki előre semmit, nem építek a technikai lehetőségekre. Nekem tényleg a zene az egyetlen, amibe bele tudok kapaszkodni. Mélységes alázattal viseltetem iránta.

– Bebizonyította, hogy tud érzelmeket közvetíteni. Van erre recept?
– A show-ban elénekelt dalokat magaménak érzem. Annyira bonyolult, zűrös életet éltem, és annyira kacskaringós az eddigi utam, hogy fiatalságom ellenére nagyon sokat tapasztaltam. De az előadás során nem a szöveg mondanivalóján agyalok, hanem előhívom magamból azt az érzelmi kifejezőerőt, amivel másokra is hatással lehetek. Ezek az érzelmi gombócok – amelyek egy párkapcsolatból, a csalódásaimból vagy az anyukámhoz fűződő viszonyomból, az apa nélküli létből alakultak ki – már régóta sérült lelkemben rejtőzhetnek.

– Most új életet kezd?
– Próbálom elérni, hogy ezentúl ne történjen rossz az életemben. Kevesebb könnyre, több mosolyra vágyom. Élni akarok azzal a lehetőséggel, amit az X-Faktortól kaptam. A túl gyorsan jött sikertől fél az ember, mert nem tudja, meddig tart. Magam is így vagyok ezzel. De van már annyi bölcsesség bennem, hogy nem szállok el. Sosem akartam sztár lenni, most sem, én egyszerűen csak énekelni szeretnék.

– Két lábbal jár a földön, tisztában van önmagából – de ettől még elronthatja a szakma és a média!
– Próbálom megtalálni a középutat, és bizonyos kompromisszumokat is hajlandó vagyok megkötni a munka érdekében. Mára eltűnt belőlem a keménység, a kezelhetetlenség, sokkal érzékenyebb, őszintébb lettem. Ezt szeretném a kapcsolataimban érvényesíteni. Egyre tisztábban látom az értékeimet, és arról is kezd összeállni bennem a kép, hogy miként képzelem el az énekesi karrieremet. Görcsös bizonyítási vágy nincs bennem, de ki fogom használni az elém gördülő lehetőségeket. Szívesen játszanék színházi előadásokban, mozifilmekben, szeretnék dzsesszzenekart és lemezeket. Mindazonáltal azt is tudom, ha most elszúrom, nem lesz több alkalmam az érvényesülésre.

– Hogyan lehetne elszúrni?
– Ha nem venném komolyan magam. Akkor mehetnék vissza a partvonalra.