Tizenkét szőlőszem

Évindító elvonulásra, mi több, böjtre invitál Bagdi Bella is, aki életmódfejlesztő énekesnőnek vallja magát.
– Amikor az új esztendő elérkezik, érdemes megállni egy kicsit, néhány napra kilépni a megszokásból, hogy a belső hangra jobban figyelhessünk. Értékeljük a magunk mögött hagyott évet, megvizsgáljuk, melyek voltak a fontos üzenetei, meghatározó eseményei. Mik a megőrzendő bölcsességek, tanulságok, mely dolgokat érdemes folytatni és mit kell elengednünk. Így előre tisztázhatjuk magunkban, mit szeretnénk megváltoztatni életünk főbb területein. Ráhangolódhatunk arra, hogy milyen célokat szeretnénk elérni – magyarázza Bagdi Bella, aki már hetedik éve ilyenkor többnapos böjtre vonul vissza, hogy testileg-lelkileg megerősödve és megtisztulva indulhasson tovább.

Az énekesnő szerint a szokásos újévi fogadalmak – lemondunk a cigarettáról vagy fogyókúrázni kezdünk – semmit sem érnek, ha nem járul hozzájuk valódi elkötelezettség. Spanyol hagyomány, hogy amint beköszönt az új év, megesznek tizenkét szőlőszemet: ezek mindegyike az év egy-egy hónapját szimbolizálja, s mindegyikhez egy-egy kívánságot kapcsolnak a következő esztendőre. Ez azért is jó, mert egy év múlva segít visszatekinteni, melyik vágyunk, tervünk vált valóra. A kutatások szerint a céltudatosság önmagában is olyan erő, ami segít kikecmeregni a nehéz élethelyzetekből. Azt az érzést sugallja, hogy ura vagyok az életemnek. Aki célokat tűz ki maga elé, az összeszedettebb és jobban beosztja az idejét, mert tudja, ha kis lépésekkel is, de tart valahová. Ez erősíti az önbecsülést is.

– Rendszerint tartunk a változásoktól. Sokszor egy betegségnek, netán tragédiának kell bekövetkeznie ahhoz, hogy rászánjuk magunkat. A magam példáját említhetem: hetente 5-6 koncertem volt, mígnem egy autóbaleset figyelmeztetett arra, hogy muszáj lassítanom. Félünk a krízistől, pedig az mindig lehetőséget is rejt, segít, hogy fejlődjünk, új képességeket bontakoztassunk ki. Az igazi persze az lenne, ha már nem kellene valami válság ahhoz, hogy felfigyeljünk az érlelődő változás jeleire – mondja Bagdi Bella. Természetes, hogy mást vár az előtte álló évtől a fiatal, aki még főleg sikereket és anyagi javakat gyűjtögetne, s mást a korosodó ember. Az már az érettség jele, ha ráébredünk, hogy nem csak az önös érdekek érvényesítésétől várhatjuk az elégedettséget. Önmagában az is örömet és kiteljesedést jelent, ha adhatok, ha másokat szolgálhatok – véli az életmódfejlesztő, aki szerint akadnak olyan boldogságfokozó technikák, melyek révén jobban érezhetjük magunkat a bőrünkben. Az egyik ilyen például, hogy tudatosan elköteleződjünk a céljaink mellett, a másik pedig, hogy legyünk optimisták, így ne görcsöljünk az előttünk álló évtől sem.

Ha jobban odafigyelünk, rájöhetünk, hogy mennyit félünk feleslegesen – állapította meg bölcsen Popper Péter, a néhány éve elhunyt pszichológus. Úgy gondolta, gyakran a képzeletünk áldozatai leszünk. A fantázia óriási jelentőséget adhat a kellemetlen helyzeteknek, félelmetes mumusokká fújja fel őket. Azt tanácsolta tehát: „Ne féljünk a kínálkozó kalandoktól, a szerelmektől, az utazásoktól, a változásoktól, a vereségektől, a kudarcoktól, ne akarjunk mindig jól járni! Aki nem viseli el, hogy néha behúznak neki egyet, sőt uramfia, még ki is ütik, az nem lehet bokszoló, nem mehet be a ringbe.”

Kátyú vagy szakadék?
Hosszú a lista, mennyi minden miatt aggódhatunk az idén. Főhet a fejük azoknak is, akik hisznek a csillagjóslásban, mivel 2014 a Szaturnusz éve. Ez a bolygó „nagy felforgató” hírében áll, úgy tartották hajdan, hogy jelentős változások hírnöke. S bár nem szerencsehozó, de legalább tanulhatunk a peches eseményekből. Ha viszont optimisták vagyunk, példát vehetünk azokról, akiknek sikerült kimászniuk a kátyúból:
– Joanne Kathleen Rowling, a Harry Potter-sorozat szerzője munkanélküli tanárként, egyedülálló anyaként tengette életét, amikor belekezdett világsikert hozó regényébe. Ma már arra is van pénze, hogy támogasson egy klinikát a szklerózis multiplex betegség kutatásában. Az édesanyja ugyanis e kór áldozata volt.

– Elizabeth Aimee amerikai milliomosnő 15 éves korában, miután kidobták a szülői házból, hajléktalan lett. Megfogadta: olyan vállalkozást épít, hogy sose kelljen éheznie, s 40 évesen nyugdíjba vonulhasson. Ingatlan-befektető lett, s könyvet írt Szívás a pénztelenség címmel. A hajléktalanság évei mély nyomot hagytak benne, ezért a rossz nyelvek szerint kórosan ügyel rá, hogy ne szórja a pénzt. Nem bejárónőt fogad, hanem volt férjének fizet valamicskét, hogy takarítani járjon hozzá.
(Lehet, hogy ez nem takarékosság, hanem inkább bosszú?)

Álombeli otthon.

Jókora erőt adnak a kitűzött célok, a mélyről fakadó vágyak. Egy kilencesztendős fiú, bizonyos Charles Dickens az édesapjával gyakorta sétálgatott egy 1780-ban épült ház előtt, amit úgy hívtak, Gad’s Hill Place. A fiú magabiztosan kijelentette: ha megnő, az övé lesz ez a kastélyszerű, elegáns épület. Erre persze semmi reménye nem volt. Az apja mégis azt mondta neki: ha elég kitartó vagy és keményen dolgozol, akkor valóban a tiéd lehet. Néhány év múlva a család elszegényedett, Charles édesapja az adósok börtönébe került, a fiú pedig munkát vállalt egy műhelyben, és megismerte a mély nyomort. Évtizedek múlva vágyai házát eladásra kínálták. Dickens, aki addigra már sikeres író volt és dúskált az anyagi javakban, nem felejtette el hajdani kívánságát. Így 1856-ban megvásárolta az ingatlant, később beköltözött, s ott élt haláláig. Híres vendégek fordultak meg a házban, így a meseíró Hans Chistian Andersen például. Talán ő is tudta: Gad’s Hill Place az a hely, ahol egy kisfiú a mesébe illő álmát váltotta valóra.