Ahová Ámor nyila lő

Silphium – ez a válasz már közelebb járna a valósághoz, mivel e növénynek szív alakú magjai és levelei voltak. Persze nem lehet szemünkre vetni, ha nem ez jut először az eszünkbe, hiszen a silphium rég kihalt. Saját csapdájába eshetett – ugyanis egykoron a teherbeesés ellen alkalmazták…

Nő – ezt a sumér ékírásban jártasak mondhatnák a szív szimbólum láttán. Innen aztán nem kell nagyot ugrani az elméletekhez, melyek szerint a forma feltűnően hasonlít a női domborulatokhoz. Mások a férfiak intim testrészeit vélik felfedezni benne. Akad mindenféle ötlet a keblektől kezdve a tomporon át a prosztatáig. A kettős púpról talán csak egy dologra nem asszociált még senki: a tevére. De félreértés ne essék: a téma olyannyira komoly, hogy megfejtésével a tudományos élet is foglalkozik. Például az amerikai Galdino Pranzarone, a salemi Roakone Főiskola pszichológiaprofesszora, akinek teóriáját hétköznapi nyelven így összegezhetnénk: a szív alak a görög istennő, Aphrodité hátsójának szimbóluma. Nem tudományos megközelítésben annyit tehetünk hozzá, hogy az említett testrész valóban formás. Meggyőződhet róla bárki, aki a róla készült híres szobrot, a Kallipigoszt a nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumban megtekinti. S ha ez nem volna elég, álljon itt még egy tény: a csodálatos fenéknek Szirakuzában kᬬpolnát is emeltek – a legenda szerint két lánytestvér állíttatta, akik Aphroditéhez hasonló adottságuk miatt jutottak vagyonos férjhez. A professzor szerint vélhetően ez a világ egyetlen farimádó temploma.

Így volt-e vagy sem, ki tudja? A szívforma eredetével kapcsolatban úgy tűnik, csak azt állíthatjuk biztosan, hogy mire nem hasonlít: ez pedig nem más, mint az emberi szív. A szarvasmarháéra, teknősbékáéra és krokodiléra állítólag jobban emlékeztet, de ne boncolgassunk. Lényeg, hogy szívvel jelöljük a szívet – s hogy körülbelül hétszáz évvel ezelőtt ez lett a szerelem jelképe. Hogy mennyire sikeresen? Gondoljunk csak a padokba vésett, falra firkált szívekre: kevés téren ilyen népszerű a hagyománytisztelet – persze sovány vigasz ez a közterület őrzőinek.

Ilyenkor, Valentin-nap tájékán különösen sok felületet borítanak el a tűzpiros szívek. Ott tündökölnek minden kirakatban, a bögréken, ékszereken. Lehet választani alkalomhoz illő szíves alsóneműt és sminket is. De mi ne szépüljünk, próbáljunk inkább okosodni. Külsőségek helyett vissza hát a belsőségekhez, azoknak is legnemesebbikéhez, a szívhez. Mi található benne? Sok értékes tápanyag, mint fehérje, riboflavin, niacin, B12, vas és cink. És az állat összes jó tulajdonsága – legalábbis az ősember szerint. Így ha a vadat legyőzte, a szívét biztosan megette, s azt gondolta, hogy ezzel a jó tulajdonságait is megszerezte. Ugyanebben reménykedtek a kannibál népcsoportok is, mikor szívet lakomáztak – a legyőzött embertársaikét.

A szívbe aztán sokan sok mindent képzeltek. Plinius ókori enciklopédista szerint az értelem lakhelye volt. A moszlimok a szellem és a hit centrumaként tartották számon. Az örmények egy égi csillagot véltek felfedezni benne, amiből minden ember életereje eredeztethető. Az egyiptomiak szerint ez az erő az ember ötvenéves koráig nő, utána zsugorodik, akárcsak maga a szív, amiben az értelem, az akarat és az érzelem lakozik. Mitológiájuk szerint ezt a szívet a halál után az alvilág sakálfejű istene ráteszi egy mérlegre, a másik serpenyőbe a bírák istenének tolla kerül. Ha a szív a nehezebb, az csakis a bűnök miatt lehet, ezért tulajdonosának bűnhődni kell. Ma már tudjuk, hogy az emberi szív nagyjából harminc deka. Kérdés, hogy a toll milyen nehéz?

Ettől függetlenül lehet könnyű a szívünk, mikor szívesen megteszünk egy szívességet vagy nehéz, ha szívtelenséggel találkozunk. Végrehajthatunk valamit szívélyesen, szívvel-lélekkel és szíves örömest, szenvedhetünk szívszakadva és szívmelengető történetet is hallgathatunk. Mondhatjuk, hogy édes Szívem, vagy ha nincs kinek, akkor süthetünk egyet mézeskalácsból. Ha nem tudunk szívet rajzolni, az szívás, de manapság már ez sem végzetes. Elő a billentyűzetkódot: bal kézzel alt, jobbal a numerikus oldalon a hármas szám. S íme, az eredmény: