Bibircses tokban

(Termőhelyén aszalva is népszerű.) Persze nyersen a legízletesebb; a héjától megtisztított, kimagozott licsi a gyümölcssaláták egzotikus alkotóeleme, de földobja a desszerteket, süteményeket is (akár nyersen, akár cukorral megfőzött formában). Különösen Kelet-Ázsia déli területein népszerű, ahol többek között zselét, jégkrémet állítanak elő belőle, máshol bort és likőrt is készítenek az ízletes levéből. Gyakran főznek belőle szirupot is, ami a koktélok egyik egzotikus összetevője. A licsiben a B1-vitamin mellett bőven található C-vitamin is. Az ásványi anyagok közül pedig kalciumot, foszfort és vasat tartalmaz nagyobb mennyiségben.

Terebélyes koronájú, olykor 30 métert is elérő örökzöld fán terem a licsi, amelyet őshazáján, Dél-Kínán kívül Thaiföldön, Indiában, Dél-Afrikában, Ausztráliában, Amerikában és Izraelben is termesztenek. Az ernyősen elágazó hajtásvégek dús virágzataiból csak kevés termés fejlődik, melynek vörös, kemény héja vékony, de érdes, hegyes bibircsekkel borított. (Szüret után a héj hamar megbarnul.) A könnyen leváló héj alatt helyezkedik el az üvegesen fehér vagy vöröses színű, igen bő levű, édeskésen savanyú, zamatos gyümölcshús, ami egy fényes, fekete vagy sötétbarna (élvezhetetlen) magot vesz körül.

Mivel a leszüretelt licsi viszonylag hamar megromlik, Európába feldolgozott formában vagy lehűtve szállítják. A megvásárolt gyümölcsöt legjobb mihamarabb elfogyasztani, mert gyorsan elveszti szép színét és jó minőségét.