Idejétmúlt frigy

Bár még hosszú hetek vannak hátra az esküvői szezonig, a házasulandók már lázasan tervezgetik a szertartást és a lagzit. Ám a számuk évről évre csökken, s míg korábban a házasságkötésnek vagyon- és családegyesítő funkciója is volt, e szempont manapság egyre kevésbé érvényesül – talán ezért is lehet, hogy 100 házasságra több mint 42 válás jut.

A 2011-es népszámlálás adatai szerint a családban élőknek csak 65 százaléka „szentesítette” kapcsolatát, pedig ez 1990-ben még 80 százalék körül mozgott. Ezzel párhuzamosan az élettársi kapcsolatok száma megháromszorozódott. A szülői ház elhagyása és az önálló családalapítás egyre jobban kitolódik, de ha valaki végre megtalálja az „igazit”, akkor sem jellemző, hogy egyből az oltár elé rohannának a fiatalok. Ennek részben anyagi okai is fellelhetők – egy nagyobb lagzi terülj-terülj, asztalkámmal, fotóssal, videóssal és cukormázzal akár milliókba is kerülhet –, de az elköteleződéstől való félelem és a sok befuccsolt házasság sem csinál kedvet.

Ugyanakkor nagy a különbség aközött, amit a fiatalok a házasságról gondolnak és ahogyan valójában cselekszenek. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete tavaly kutatást végzett, melyben a 18–35 éves fiatalokat többek között a házassággal kapcsolatos véleményükről is kérdezték. – A fiatalok egyszerre gondolkodnak hagyományosan és halogatóan: 70-80 százalékuk fontosnak tartja a házasságot, s azt, hogy az együttélés után ennek kell a következő lépésnek lennie – mondja dr. Győrffy Zsuzsa, az intézet kutatója. Kétszer annyira érzik fontosnak az esküvőt a nők, akik a házasságkötés indokai között a biztonságot és a mélyebb elköteleződést említik; szerintük a sikeres párkapcsolat jellemzői a hűség és a kölcsönös megbecsülés, az összhang és a közös célok. A férfiak számára kevésbé fontos a papír, kissé idejétmúltnak értékelik a házasság intézményét, szerintük a biztos anyagiakra, a munkahelyre, a lakásra és a jó szexre érdemes építeni a kapcsolatot. A fiatalok a házasságban a hagyományos szerepmintákat viszik tovább, s azt gondolják: a nők dolga a háztartás vezetése, a gyerekek nevelése, míg a férfiaké elsősorban az anyagi biztonság megteremtése. A többség úgy véli, ha már nem működik jól a házasság, akkor is ki kell lépni belőle, ha gyerekeket nevelnek. Emellett az élettársi kapcsolatot ugyanolyan arányban fogadják el családként, mint a házasságot.

Horváth Magdolna családterapeuta szerint a házasság új dimenziókat adhat a kapcsolatnak, mert a felek már nem bizonytalanok benne, hogy valóban összetartoznak-e, s jobban képesek a lényeges dolgokra összpontosítani. Ha valakinek bizonytalan lábakon áll a kapcsolata, az esküvő önmagában semmilyen problémát nem old meg, de ha stabilak az alapok, egyfajta „csúcspontja” lehet a pár életének, amire a legfontosabb fordulópont, a gyermekvállalás is alapozható. – A házasság mint rituálé biztosabbá teszi a kapcsolatokat: a párok rengeteg időt és pénzt ölnek bele a szervezésbe, vállalják egymást a család és a barátok előtt – mondja Horváth Magdolna. Bizonyára ezért van az, hogy terapeutához is leginkább házaspárok, s kevésbé az élettársak fordulnak a gondjaikkal.