Kötelező lesz a póráz? - 5. rész

A sort kezdjük a kisgyerekeknél. Miközben ők lennének a legjobb kutyabarátok – hiszen egyetlen kisgyerek sem születik kutyagyűlölőnek, ellenkezőleg: mindent szeret, ami mozog, legyen az falevél, béka, kutya, ló; a félelmeket, a rettegést csak kemény szülői munkával lehet beléjük nevelni… –, szóval a legjobb kutyabarát bizony sokszor kerülhet veszélybe. Nemcsak azért, mert a szülők egy része nem tanítja meg, hogy mielőtt hozzányúlna egy kutyához, meg kell kérdezni a gazdát, hogy szabad-e megsimogatni – hiszen a kutyák között is akad mogorva, félős, beteg, fájdalmakkal küszködő –, hanem egyszerűen a kisgyerek mozgása is lehet a kutya számára kiszámíthatatlan, a hangja, akár a boldog sivítása is, fület bántó, zavaró. Ne is beszéljünk a farok húzgálásáról, a szájba nyúlásról, a fűlhúzásról, az ütésről, de akár a kutya ételébe nyúlásról – ezek mind-mind okot adhatnak a támadásra. Szerencsére a normális kutyatartó ismeri négylábú társát, és tudja, hogy ha egy kisgyerek közeledik, engedheti-e a kutyájához, vagy inkább kérje meg, hogy ne simogassa az állatot. Nyilván azok a kutyák a legalkalmasabb alanyok a gyermeki szeretet olykor terhes megnyilvánulásának az elviselésére, akik kisgyermekekkel együtt élnek, nőnek fel, hiszen ők már megszokhatták a gyűrődést saját családtagjaiknak köszönhetően…

Ha már a gyerek-kutya kapcsolatról szóltunk, feltétlenül meg kell említeni a rettegő szülő típusát, aki már messziről ordít a póráz nélkül közeledő kutya gazdájának, hogy fogja meg, kösse meg a kutyáját. Amely ordítás épp úgy ijesztő a kutyának, mint saját gyerekeinek; így sikerül a félelmet és a gyűlöletet belenevelni a kicsikbe. Ezeket a népeket – és persze, leginkább, gyerekeiket – csak sajnálni lehet, az értelmes párbeszédre nem kaphatók. Közéjük tartoznak azok, akiknek volt már része kutyatámadásban. Ezek legtöbbször gyermekkori emlékek, és ugyancsak a legtöbbször képtelenek belátni, hogy majdnem biztosan az ő hibájuk, netán a kutya tartásának hibái, vagyis nem a kutya miatt történt a harapás. A legnehezebb „esetek” azok, akik egyszerűen rettegnek már a kutya látványától is, ez egyfajta fóbia, ami utcai sétáltatás alkalmával nem gyógyítható…

Szólnom kellene még a sétáló idősebb párokról, akik szerint a kutya koszos, a senkire tekintettel nem lévő biciklisekről; a helyzet az, hogy mindenki előrébb van a társadalmi evolúciós sorban, mint a „hatlábú”. És a póráz nélkül sétáltatók jobb, ha ezt tudomásul is veszik…