Maszkon innen és túl

Freddy Krueger életében könyörtelen gyermekgyilkos volt, akit ugyan sikerült bíróság elé állítani, de egy formai hiba miatt szabadlábra helyezték. A kisváros lakói ezen feldühödve egy éjszaka felgyújtották a házát. Halála után démonokkal kötött szövetséget, így szellemként újra visszatérhet, és tetszése szerint alakíthatja fiatalkorú áldozatai álmát, a halálukig…

Lélegezzen fel, kedves Olvasó, Freddy csupán a filmvásznon kísért! Ő a horrorfilmek koronázatlan királya, a Rémálom az Elm utcában sorozat főszereplője – és összeégett arcával Rausch Bernadett maszkmester álmainak netovábbja! A csipkefinomságú fiatal nőről nehéz elhinni, hogy szereti a vérbő és sebdús filmeket, amelyeket rendszerint úgy néz, hogy a jeleneteket meg-megállítja és próbálja kitalálni, mit hogyan csinálhattak. Nincs mit csodálkozni tehát azon sem, hogy tanítványainak már kiadta házi feladatul a horrorfilm megnézését – merthogy Freddy hamarosan tananyagként tér vissza, a való életben, a Glamour Makeup Academy maszkmesterképző tanfolyamán. Amikor majd a horzsolások, vágások, sebek, vérzések, égések, levágott ujjak és testrészek lesznek terítéken…

Mázlista vagyok, ezen a szombat délutánon kellemesebb vizeken eveznek azok a sminkes-kozmetikus végzettségű lányok, akik édesebb álmot dédelgetnek: szakmai továbbképzésüktől azt remélik, hogy bebocsátást nyernek a zenés videoklip- és a filmkészítés világába. Épp a porcelánarcfestés csínját-bínját sajátítják el Bettitől, aki azért teljesen nem hazudtolja meg horrorkedvelő önmagát: a lányoknak ugyanis első körben egy régi, törött (muszáj egy kis csavart tenni a feladatba!) porcelán babafejet kell készíteniük – élő modelljükből. Vagyis legyen némi hasadás a száj szegletében, törés a homlokon, hajszálrepedés az arcon – a szakmai fortélyok megismerése után szabadon szárnyalhat a fantázia! Csakis a kettő együtt jelenthet majd belépőt az álomgyárba.

Elvesztem az irdatlan mennyiségű festékek, alapozók, ecsetek és a röpködő szakkifejezések (satírozás, árnyékolás) közt! Menekülőre fogom. Az egyik asztalon képek hevernek, híres filmkockákból szemezgetek. A korabeli kritikusoknak tán igazuk lehetett, hogy a Joseph Mankiewicz által 1963-ban rendezett Kleopátra-film nem több Liz Taylor ruháinak négyórás divatbemutatójánál, de a gyönyörű színésznő iskolát teremtett: mai napig Kleopátra-sminknek nevezik a vastag szemöldökvonalat és az erős szemkiemelőt. Ahogy tanítani kellene Marilyn Monroe csábító pózát is, hatalmas fekete műszempillákkal és érzéki vörös szájjal felvértezve. Audrey Hepburn minden porcikájában finom nő – és tartok tőle, hogy utánozhatatlan. Hiába is állította ő az ellenkezőjét: „A külsőm utánozható. Bármely nő nézhet ki úgy, mint Audrey Hepburn, csak fel kell fognia a haját, nagy napszemüvegeket és kis ujjatlan ruhákat kell felvennie.”

Ha nem is utánozhatatlan, de mindenki leutánozható – ennek volt ékes bizonysága a TV2 Sztárban sztár című, nagy sikerű műsora a múlt év végén. Ebben ismert magyar énekesek bújtak egy másik sztár bőrébe. Betti és Volentics Ádám maszkmesterként huszonöt kiló szili¬kont és negyven kiló gipszet használt fel két hónap alatt. Ezenkívül ipari mennyiségben fogyott a spatula, a gumikesztyű és a festéshez, hígításhoz, ragasztáshoz egyaránt szükséges 99 fokos izopropil alkohol.

– Amikor péntek esténként az adásban kiderült, hogy a következő héten kivé kell alakítanunk a versenyzőket, elkezdtünk videókat, képeket nézegetni a hírességekről. Megfigyeltük, milyen és hogyan mozog az arca, amikor beszél, énekel – meséli Betti. – Már a kezdet kezdetén készítettünk egy gipszöntvényt a szereplők arcáról, majd azon gyakoroltuk az átváltozásokat. A szereplők olykor „csak” új állat, orrot kaptak speciális gyurmából, máskor meg szilikonból teljes arcot öntöttünk és ragasztottunk fel. Az öregítéshez folyékony gumit használtunk; egy huszonéves arc bizony öt-hat réteget is felvett, míg a középkorúaknál két-három réteg is elegendő volt.

Mit jelent ez időben? Vegyük példának Bereczki Zoltánt! Úgy négy órába telt, mire Presser Gáborként vagy Mick Jaggerként szállt ki a maszkmesterek székéből. Amikor Michael Jackson bőrébe bújt, Betti két és fél órán át csak az arcát árnyékolta. George Michael kis körszakállát pedig szőrszálanként ragasztgatta fel a hitelesség érdekében. És nem elhanyagolandó idő a visszaváltozás sem! A maszkok leszedése 30-40 perc is lehet: az erős ragasztókkal rögzített szilikont többféle lemosószerrel dörzsölték le, sőt nemegyszer mikrózott forró törülközőt és arcmasszázst is bevetettek.
A végeredmény pedig: a megtévesztésig hű másolatok, az énekhanggal együtt, a győzelemig repítették Bereczkit.

A törött porcelánbabák sorsa bevégeztetett. Néhány fénykép készül emlékül és tanulságul, aztán háromórányi munkát percek alatt mosnak le a vattapamacsok.
A tanfolyam újabb kihívása: velencei karneváli maszk. A hófehér porcelánarc, mondhatni, már ujjgyakorlat a lányoknak. Igaz, másfél óra küszködés után a maszkmester szívfájdalom nélkül lemosatta az egyik fakó színű mázat – és igaza lett, a javasolt másik anyaggal pillanatok alatt mestermunka született. És egy régi nagy tanulság: a kevesebb néha több – csillogásból, aranyból és flitterből is.

Rausch Betti kedvenc korszaka a harmincas évek Párizsa. Az élén Edith Piaffal. Akit a Sztárban sztárban Szinetár Dóra keltett életre. A filmvásznon pedig Ma¬rion Cotillard francia színésznő. Alakításáért 2008-ban Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjat kapott. Az átalakulást szintén Oscar- és BAFTA-díjjal jutalmazták a smink és maszk kategóriában.
Persze, hogy a Piaf-film megnézése is házi feladat a budapesti maszkmesterképző tanfolyamon! És a vezetőnek a pazar rokokó stílus iránti rajongása miatt a Veszedelmes viszonyok (1988) meg a Marie Antoinette (2006) is – ezek jelmeze, díszlete, sminkje is díjesőt hozott. Ahogy Mel Gibson Apocalypto című filmje is, amelyben ötszáz maszkmester dolgozott az afrikai törzsi testfestéseken.

A legjobb sminkért/maszkért járó Oscar-díjat csupán 1981 óta adja át az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia – miközben az aranyszobrocska majd’ kilencvenéves múltat tudhat a háta mögött. És mindössze három film kerül be a kategória döntőjébe – ellentétben a többi kategória öt döntősével.

Egyébként mi, magyarok is büszkélkedhetünk Oscar-díjas smink- és maszkmesterrel. Elek Zoltán – aki a hetvenes években vándorolt ki Amerikába – 1986-ban érdemelte ki az elismerést a Maszk című filmmel. Joggal hinnénk, hogy a díj után unottan turkálhatott a jobbnál jobb felkérések között – ehelyett, amint mesélte, egy évig sehová sem hívták, míg korábban elhalmozták munkával. Merthogy azt hitték róla, híres szakemberként megfizethetetlen lett. Kénytelen volt az Oscar előtti gázsiját a felére csökkenteni, hogy visszakerüljön a filmipar keringésébe. Sikerült neki – de azóta nem rajong a kitüntetésekért.

És egy sötét jövőképet vizionál:
– Emlékszem, mikor megnéztem a Forrest Gump című filmet, amelyben komputerrel tüntették el a színész Gary Sinise lábát, akkor értettem meg, hogy hamarosan nem lesz szükség a maszkmesterekre…

Szerencsére Jakóts Katalin nem vesztette el a hitét! Goda Krisztina filmrendező – aki a Szabadság, szerelem című filmben dolgozott vele – nemes egyszerűséggel így irányított hozzá: ő egy nagyágyú a maszkmesterek közt.

– Édesapám kiküldetése idején Svájcban magas színvonalon tanultam meg a kozmetikusmesterséget, hazatérve ez és a nyelvtudásom vitt be a filmgyárba. Akkoriban a mesterek jellemzően lakat alatt őrizték a fortélyaikat, ha valami komolyabb trükkre készültek, jó messzire elküldtek kávéért. Úgyhogy sokat leselkedtem, olvastam, próbálkoztam, és magam jöttem rá a szakmai fogásokra – emlékszik vissza a smink- és maszkmester.

Jó ideje számos amerikai produkció készül nálunk, a tengerentúli filmgyáraknál alacsonyabb áron, úgyhogy Katalinnak át sem kell lépnie az országhatárt ahhoz, hogy nemzetközi sikerfilmekben is jegyezzék a nevét. Világsztárok neve mellett. Ő mégis a statisztákról beszél szívesebben. Mert köztük biztosan nincs hisztis sztár, ráadásul szabadabban lehet játszani, egyedi figurákat kitalálni. Ez történt a Drakula forgatásakor is: amikor a báli jelenethez bevonult a kosztümös társaság, a stáb leállt és rácsodálkozott a pazar látványra.

Katalin szerint nehezebb lett a smink- és maszkmesterek feladata a 3D technika megjelenésével, ordít a képernyőről, ha rossz a műszakáll, műbajusz. Roppant sziszifuszi munka az övék, egy kopaszparóka felrakása egy dús, hosszú hajkoronájú színészre akár három-négy órába is telhet. És attól még nem meggyőző a síró arc, ha csak egy kis glicerint tesznek a szem alá, hadd folyjon a könny – aki sír, annak bepirosodik a bőre az orra körül, az egész arca megváltozik, torzul.
– Amikor az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre regényéből forgattuk a Sorstalanságot, arra is ügyeltünk, hogy a munkatáborban az emberek orrlyukában lerakódik a kosz, tehát egy kis fekete port kaptak oda a színészek. Minden egyes forgatási nap végén lefényképeztük a vezető színészeken kívül a statisztákat is, innen tudtuk, másnap pontosan hogyan kell újra kinézniük, illetve a filmbeli idő múlásával hogyan vakarják el a csípéseket, hogyan fakadnak ki a kelések, hogyan fertőződnek el a sebek. Ilyen apró részleteken is múlik a hitelesség.

Hogy melyik volt pályafutásának eddigi legnagyobb kihívása? Katalin gondolkodás nélkül, fülig érő szájjal vágja a választ: amikor Az Operaház fantomjában az egyik színészt tetőtől talpig meg kellett nyúznia…