Miért van rá igény, ha egyébként nincs?

A Big Brother és a Való Világ 2002-es magyarországi indulása óta a kereskedelmi televíziók legalább húsz kisebb-nagyobb valóságshow-val kínálták meg a magyar nézőket (Bár, Éden Hotel, Survivor, Rettegés foka – a Való Világból most fut a hatodik). S hogy miért? A televíziók programigazgatói, szerkesztői szinte mindig azt mondják: igény van rá – miközben sok nézőben fogalmazódik meg: neki ugyan nincs. Akkor kinek van?

Bánki György pszichiáter szerint a kereskedelmi médiumok működtetőinek egy része önigazolásképpen talán tényleg hiszi is, hogy műsoraik nem csupán szórakoztatnak, de egyenesen közérdekűek. Ám teszik mindezt olyan piaci környezetben, mely főleg a bevételeik növelésére sarkallja őket. Ez viszont csak akkor megy, ha a műsoraikat minél többen nézik. Vagyis az igényt a műsorkészítők maguk teremtik, a nézők legfeljebb választanak.

A középkorban a nép a kivégzéseket is végigállta – folytatja a szakember. Az igény csalafinta érv valamely műsor szükségességének indoklásakor. A VV gyakran a néző kukkolhatnékját, kárörömét, szavazáson keresztüli hatalomgyakorlását elégíti ki. Másrészt a leendő szereplőt arra vezeti, oly módon igyekszik megrontani, hogy elhiteti vele: fontos személyiséggé válhat, ha gátlástalan, vagy ha a másikkal csalárdul bánik. Kettős jutalmat ígér neki: a nyereményt és a látszólag áldozat nélküli sikert.

Bánki György szerint élethelyzeteinkben a kereteket a mindenkori hatalom szerkeszti, így van ez a valóság-show-ban is: zárj össze embereket, alkoss szabályokat, melyek alapján élhetnek, és nézd meg, kiből mit hoz elő a teremtett környezet. Ez lehet elborzasztó, de némelyeknek akár vonzó is. Az olyan társadalomban, ahol csak szűk útjai nyílnak a felemelkedésnek, s ráadásul semmi sem igazolja, hogy az elmélyült munkának meglesz az eredménye, különösen csábító lehetőség, hogy valaki eladhatja a puszta létezését a remélt népszerűségért, miközben garantált a kaja, pia, numera.

A VV az emberi természet gyarló elemeire épít: mutogasd magad, használd a másikat, tekints rá úgy, mint a sikereid eléréséhez szükséges eszközre, élvezd az életet kötelességek nélkül – de a mi kontrollunk alatt. Érd el a legkisebb befektetéssel a legnagyobb hozamot, minimális érzelmi kockázattal és elköteleződéssel a legtöbb szexet és odaadást, kicsinyke teljesítménnyel a kitüntető figyelmet.

Erről szól a legújabb valóságshow is: a győztes minden bizonnyal az lesz, aki a sikere érdekében kihasználja a többieket, de úgy tesz, mintha ennek éppen az ellenkezőjét tenné vagy mintha együttműködne. Aki próbál visszahúzódni, vagy más módon hat a nézettség rovására, kiszolgáltatja magát a műsorkészítők által manipulált bejátszásoknak, amelyek alapján a néző megítélheti a benti „valóságot”. Ha valaki unalmas, vagyis ha túl normális, repül.

A VV6-ban már az elején kiderült: a szexualitás dominál. Olyan embereket válogattak össze, akik megígérték, hogy nem hagyják cserben a kukkolókat. A pszichiáter szerint félő, hogy ezzel olyan magasra kerül az ingerküszöb, hogy ha lesz még VV, a szerkesztők abban már csak az agresszió szabadon engedésével érhetik el a megcélzott nézettséget.