Szobában szaporítható tűzpiros flamingók

A világosságot kedveli, de a tűző napsugaraktól télen-nyáron óvnunk kell. A párás és meleg, 20-25 Celsius-fok közötti hőmérséklet az ideális számára, ennek megfelelően bőségesen öntözzük, illetve gyakran permetezzük meg a leveleit, ám arra ügyeljünk, hogy ne álljon vízben. Vigyázzunk, mert a hideg vizet rosszul tűri, így mindig szobahőmérsékletűt használjunk. Az is fontos, hogy öntözéskor, illetve párásításkor lehetőleg ne kerüljön víz a virágzati fellevelekre, mert könnyen foltosodnak. Tavasztól őszig kéthetente tápoldatozzuk, de azt csak jól fölhígítva juttassuk ki, mert a sóra és a kemény vízre egyaránt érzékeny (ezért az öntözésére is lehetőleg lágy vizet használjunk).

Olykor előfordul, hogy tavasszal hiába várjuk növényünk virágzását, az bizony elmarad. Rendszerint azért, mert a virágzással nagyon sok tápanyagot veszít, így a következő virágba borulásra már nem marad elég ereje. Ilyenkor érdemes megfontolni, nem nőtte-e ki a cserepét? Ha igen, ültessük át nagyobba, amelyet laza, kissé savanyú, tápdús talajjal töltsünk meg. Előtte azonban tegyünk a cserép aljára apró kavicsokat a fölösleges víz elnyelésére. (Az átültetést óvatosan végezzük, mert a növény gyökere könnyen törik.)

A flamingóvirág vágott virágként is igen értékes, a vázában 3-4 hétig is friss marad. De csak abban az esetben, ha akkor vágjuk le, amikor a virágzati fellevelek teljes pompájukban állnak és a torzsavirágzat alján már kinyíltak az apró nővirágok.

(Megjegyzendő, hogy az egész virágzatot olyan viaszréteg vonja be, amely izgató hatású a nyálkahártyára, azaz enyhén mérgező.)