Ép lélekben ép test

Ép testben ép lélek, jól ismerjük e mondást, ám akkor igazán kerek a kép, ha a másik oldalról is közelítünk: Ép lélekben ép test – így ez volt a mottója a Pszichiátriai Társaság idei kongresszusának. A lélek bajaival foglalkozni azért sem „úri huncutság”, mivel testi panaszok okozói lehetnek. A gyógyítás sikere pedig azon is múlhat, hogy az orvos miként szól a betegéhez, hogyan kérdezi őt. Legalább egymillió olyan beteg él ma hazánkban, akinek a kínzó tünetei mögött nem találnak szervi elváltozást. A pszichés eredetű testi bajokkal – ilyen például a bőrgyógyászati vagy emésztőszervi panaszok egy része – élőknek harmada-negyede fordul csak orvoshoz. Sokan pedig évekig bolyonganak az egészségügyben, de csak a töredékük jut el pszichiáterhez – hívta fel a figyelmet dr. Túry Ferenc professzor, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója. A pácienst sokszor meg sem kérdezik, lehet-e lelki háttere a tüneteinek, holott a betegségek felében erről van szó. Az irritábilis bél szindróma (IBS) esetében például sokat segíthet a csoportos relaxáció, ám ezzel ma kevesen élnek.

Motiválni kell a pácienseket a gyógyulásra, illetve az egészséges életmódra. Sokan ugyanis nem bíznak a medicinákban és nem veszik komolyan az utasításokat. Ha a fehér köpenyes letorkollja őket, az csak ront a helyzeten. Az orvos aktív figyelme és empátiája segíthet áthidalni a nehézségeket, leszerelni az ellenállást. Hazai modellprogramban egy település háziorvosait felkészítették arra, hogy felismerjék a hozzájuk fordulók öngyilkossági szándékának jeleit – a kisvárosban a felére csökkent az öngyilkossági kísérletek száma.

„A szó élesebb, mint a szike” – állította dr. Lehóczky Pál, a Pszichiátriai Társaság elnöke. A kutatások szerint az orvos szavai igen nagy hatóerejűek, segíthetnek beindítani a beteg öngyógyító mechanizmusait. Az altatásban vagy kómában lévő páciens állapotát is javíthatja, ha beszélnek hozzá, a műtét alatt elhangzó információk befolyásolják a gyógyulást, a későbbi szövődményeket. A pszichoterápiáról pedig bebizonyosodott, hogy jótékony szervi eredménnyel jár: láthatóan megváltoztatja az agy működését. A szavak azonban veszélyessé is válhatnak, ha avatatlanok, hozzá nem értők élnek velük. A lélekgyógyászokat időről időre felháborítja a sarlatánok, az „aurahegesztők”, a léleksebészek, a megfelelő képzettség nélkül terápiát vállalók ténykedése. Megesett, hogy épp a kuruzslásuk következtében szorult a páciens pszichiátriai kezelésre.

A régi törzsi kultúrák sámánjai még egységben látták az embert, ezért nem csupán füvekkel, de rítusokkal is kúráltak. A jövő feladata, hogy az egységet újból megtalálják, és a beteget több szakorvos gyógyítsa egyszerre. A lélek ugyanis sokszor a test nyelvén üzen. A refluxban szenvedőnél például fontos tisztázni, hogy mi az, amit az életében nem tud megemészteni. A látási zavarral bajlódó pedig tényleg „sötéten láthatja a jövőt”. Az egészségügyben természetesnek kellene lennie, hogy például a szívinfarktus utáni rehabilitációhoz hozzátartozzon a lelki támogatás. A daganatos kórban szenvedővel pedig ne csupán onkológus, de szükség szerint pszichiáter is foglalkozzon.