Lakásán etet a séf: ezt Castroéknak köszönhetjük

Blanka tésztát nyújt, szószt kavar, sajttortát díszít; eközben a párja, Bálint étlapot oszt, bort tölt, felszolgál. Szinte látjuk a hátuk mögött az elegáns éttermet, a legjobb eszközökkel felszerelt konyhát – ami most „csak” a saját otthonuk.

Ma már bárki játszhat éttermeset: nem kell hozzá más, csak egy kisebb tér a lakásban, ahová a terített asztalok kerülhetnek, no meg némi kreativitás. Étterem lehet a nappali, a garázs vagy éppen egy csöppnyi galéria. Ja, és konyha sem árt, ha van.

Úgy tartja a nemzetközi emlékezet, hogy a leleményes kubaiaknak köszönhetjük a lakáséttermeket. A forradalom győzelme után ugyanis bezárták az imperialistának bélyegzett vendéglátóhelyeket. A hiányt sokan a saját lakásukban pótolták: főztek a barátaiknak, családtagjaiknak, egykori törzsvendégeiknek, egy idő után pedig a betévedt turistáknak. A lakáséttermeknek ha­­­mar híre ment, az európai látogatók elhozták magukkal az ott szerzett élményeiket. Nálunk csak 2007 környékén terjedtek el a lakáséttermek, azóta viszont gombamód szaporodnak. Olyannyira, hogy már a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal sem hagyhatta őket figyelmen kívül, s kidolgozta a higiéniai követelményeket, amelyek betartása kötelező.

Hogyan is működik ez a gyakorlatban? A házigazda bevásárol, süt-főz, felszolgál, aztán ha a vendégek úgy gondolják, összedobják a vacsora árát. A lakásétteremből nehéz meggazdagodni: az igazán profin működő vállalkozáshoz nem csak minőségi konyhai eszközöket és alapanyagokat kell beszerezni, de hosszas hivatali tortúra is vár az érintettekre. Mindenekelőtt be kell jelentkezni a helyi önkormányzatnál, ott kapják meg a szükséges engedélyeket. S bár hivatalosan nem várja el a hatóság, hogy a lakásséfek oklevéllel is rendelkezzenek a szakácstudományukról, de persze nem árt, ha van. Egyszerre tizennégy látogatót fogadhat a lakásában az alkalmi szakács.

Rákos Blanka és Sályik Bálint már évek óta a nagy baráti összejövetelek ételfelelősei. Bár egyiküknek sem civil foglalkozása a vendéglátás, de a főzőcskézés kitölti mindennapjaikat. Mi a Restaurant Dayen látogattuk meg őket, mikor tésztázóként tárták szélesre otthonuk kapuit. Több nappal előre bejelentkeztünk, mert a páros minden perce foglalt, csak az előre egyeztetett kínálat elkészítésére és tálalására jut idő. Minőségi ételeikkel és boraikkal a legjobb éttermekben sem maradnának szégyenben. Miközben a tejszínes lazaccal megbolondított zöld tagliatellét, azaz hosszú metéltet falatozom, Blanka elárulja: – Álmunk, hogy hivatalos lakáséttermet nyithassunk. Eddig is tartottunk zártkörű rendezvényeket, ahová a barátainkat hívtuk meg, de szeretnénk mindezt sokkal gyakrabban tenni. Júniusban remélhetőleg már szakács leszek, s innentől kezdve minden második héten két alkalommal szeretnénk kinyitni. A Restaurant Dayen kóstolt menüsorhoz hasonlót állítanánk össze, máskor meg tematikus – a külföldi érdeklődőknek magyaros – estéket tartanánk.