Szigorú tavaszi hagyományunk: fákat, madarakat nem bántani

„…az Isten pedig elküldte Gábriel angyalt a galileai Názáretbe egy szűzhöz, Máriához, aki a Dávid házából való Józsefnek volt eljegyezve. Az angyal belépett hozzá, és megszólította: Üdvözölve légy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.” A Lukács evangéliumában található történet bizonyára a legtöbb olvasónk számára ismerős. Hogyne, hiszen a karácsonyi szertartás alkalmával gyakran hallhatják. Hogy akkor mégis miért most, tavasszal írunk róla? Azért, mert a történet Jézus foganását beszéli el. S mivel a hagyomány szerint december 25-én született, kilenc hónappal korábban, március 25-én fogant.

E meggyőződéshez hozzájárult a ma már apokrifként, vagyis a Bibliába be nem vett szent iratként számon tartott, Jakab apostol nevéhez köthető evangélium, amely szerint a világ teremtése, Jézus foganása és kereszthalála mind-mind egy napon, március 25-én történt. E napnak a világ teremtésével való összehozása elhalt, a húsvét mozgó ünneppé vált, ám a foganás ünnepe e napon megmaradt. A 692- es trullai zsinat helybenhagyta a március 25-i foganás 624 óta megtartott ünnepét.

A napról a magyarországi római katolikus egyházban is megemlékeznek: ez a Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. A szokások döntő része ugyanis a gyümölcsfák oltásának idejéhez kapcsolódik, a nap eredeti ünnepéhez, Jézus foganásához csupán egyetlen ismert hiedelem köthető: az az asszony, aki ezen a napon hál férfival, áldott állapotba kerül.

Annál több meggyőződés élt őseinkben a napnak a gyümölcsfák oltásához kapcsolódóan. Ezek közül az egyik legismertebb Göcsejből és a Zagyva mellől származik: az olyan fát, amelyet ezen a napon oltottak, nem szabad kivágni, még a kiszáradása után sem. Aki mégis így tesz, az megvakul, halála után pedig elkárhozik. Sőt még a fa ágának levágása, letörése is kerülendő, ugyanis a fából vér fog folyni. A hagyomány a fa elpusztítását egyenesen az ember megölésével rokonítja. A gyümölcsfák oltása és a termékenység képzetének társítása természetesnek tekinthető. Van, ahol a fák törzsének megkoszorúzásától várnak bőséges gyümölcstermést.

Az egyik legszebb szokás a budaörsi svábokhoz köthető. Ők ezen a napon kitárták az istállók ajtaját, így hívták meg Isten érkező madarait, a fecskéket, hogy náluk tapasszák meg a fészküket. Az érkező madarak egyébként is a tavaszi munkák kezdésére intik a gazdákat. Ugyancsak a termékenységgel társítható a vörösbor ivásának e napon általánosan elterjedt szokása: a bor vérré válik a fogyasztójában, ami pedig az élet, a termékenység jele.

S hogy senkinek ne jusson eszébe az ünnepet megrontani, álljon itt egy történet, amely sokáig élt a kanizsaiak körében. Eszerint a környék földesura, Inkey báró esztelen gőgjében elhatározta, hogy éppen Gyümölcsöltő Boldogasszony napján fogja kivágni a gyümölcsfáit. Tervét azonban nem tudta végrehajtani, mert amikor az első fa törzsére vettetett a fejsze, a fa alól hangyák sereglettek elő, s elkezdték a báró lábszárát marni. Hiába menekült, seperte magáról, egyre többen lettek a támadói, melyek végül elvették az életét. A család fölravatalozta a halottat, akinek a következő reggelre már csak a csontjai maradtak meg. Engesztelésül emelték a ma is álló Inkey-kápolnát.

TÜNDÉRKERT-MOZGALOM

Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához kötődik Kovács Gyula pórszombati erdész kezdeményezése, amely az őshonos fák telepítésének fontosságára hívja fel a figyelmet. A két évvel ezelőtt útjára indított Tündérkert-mozgalmában azt javasolja, hogy aki teheti, az a naphoz közeli hétvégén oltson vagy ültessen egy gyümölcsfát azoknak a terméséből, melyek nagyszülei hagyatékából maradtak. Erre azért is szükség van, mert őshonos fáink nagy veszélynek vannak kitéve az ember pusztítása és az elöregedés miatt. Ráadásul a faiskolákban alig néhány oltvány közül válogathatunk, pedig a talajnak, a klímának leginkább megfelelő gyümölcsfáink hihetetlenül gazdag tárháza állna a rendelkezésünkre. Az erdész maga több mint száz őshonos gyümölcsfa oltványát gyűjtötte össze Medes-hegyi gazdaságában.