Csodafegyverek a hangyainvázió ellen: marad a porszívó

Csapatostul érkeznek, és nyerésre állnak. Különösen a konyhában, de már a teljesen morzsamentes övezeteket is megszállás alatt tartják.

Első csatáinkat kézi porszívóval vívtuk, s abban bíztunk, ha a masinát kites?- szük az udvarra, tudtára adjuk a hangyakirálynőnek: aki a házunkba merészkedik, így végzi. De valami baj lehet az információs lánccal, mert a hangyahadsereg reggel, este és napközben is újra meg újra csapatostul teszi tiszteletét szerény hajlékunkban. És akkor jöhet az újabb szippantás. Ismerősünk, aki a hangyák elleni harcra tette föl az életét, rögtön a méreg mellett érvelt. A kisebbik fiam kijelentette, erről szó sem lehet, mert a népmesékben is az áll, hogy a királynő teljesíti a kívánságokat. – S mi van – kérdezte tágra nyílt szemmel –, ha pont a királynőt mérgezzük meg? Mi lesz a kívánságokkal?

Méreg híján maradt az ősi fegyver: a sütőpor. Invázió idején vastagon áll a fehér por a konyhában és a könyvespolcok táján, de mintha tömeges röhögést hallanánk.

S látni véljük, amint a sereg odaér a fehér pordombokhoz, s jókedvükben a potrohukat verik az akadályokba. Visszafelé jövet hangos vihogással vonszolják át a sütőporvédvonalon az almacsutka darabjait, némely dolgozó elfekszik az édes felhőben, míg a hangyacsapat vidáman pakolászik.

Érzékletes beszámolóm után az egyik szomszéd a fokhagyma mellett tette le a voksát. Megesküdött rá, hogy a hangyák nem bírják a szagát.

Nagyüzemi fokhagyma-szeletelésbe kezdtem, s ahol korábban a hangyaraj csak felütötte a fejét, kiépítettem hagymaállásaimat.

Vártam a hatást, amikor a férjem és a gyerekek betoppantak. Egyszerre ordítottak föl: mi ez az elviselhetetlen bűz? Hiába mondtam, hogy apró fekete ellenfeleink már ellepték a mosogatót, sőt a csupasz falon éktelenkednek, álmomban hangyák harapdálnak, nem bírom! A fokhagyma hatékonysága sosem derül ki – maradt a porszívó.