Sorsforduló Nomádiában

Edina földmérő–térinformatikai szakot végzett, Attila műanyag-feldolgozó gépészmérnök lett. Edina Gödöllőre ment férjhez, a fia 18, a lánya 16 éves. Attila is megnősült, de hamar el is vált, 26 éves lánya külföldön él. A házasság kudarca miatt lelki sérült két ember találkozását Budapesten az asszony szerint a Sors rendelte meg. Immáron hét éve Verőcétől 5-6 kilométerre, egy magyarkúti tanyán élnek, az erdővel övezett pusztaságban. Ahol „semmi sincs”, csak a Börzsöny hegyvonulatának csodás panorámája. Kertjük óriási, majd másfél hektár, ám faházuk most már pici, merthogy időközben három csemetéjük született.

A két nagyobbat – egyik fiú, másik lány – az 50 éves Attila gyalog viszi, vezeti le a verőcei óvodába, mert pénz híján eladta az öreg autóját. Hajni még csak 2 és fél éves, s ha a 40 éves mami pocijához bújik, nem tudja, hogy ott még egy testvérke nődögél. Ezért döntött hát úgy Edina, hogy főállású anya lesz.

A környezettudatosságát mindig büszkén valló Attilát és Edinát szinte egymásnak teremtették, bár a feleség humán, a férj pedig műszaki beállítottságú. Az interneten vett apró faházat Attila maga rakta újból össze. Nem volt nagyobb, mint a csepeli kis háza, de annak a hivatal nem engedélyezte a bővítését, ezért eladta. És irány kifelé a városból, amire mindketten vágytak. Ám a pusztai élet hallatán a rokonság a baráti körrel együtt, mondhatni, frászt kapott.

– Kétségbeestek, hogy éhen halunk és szellemileg begolyózunk majd Nomádiában, ahogy ők a tanyát nevezték – kacag Edina.

Attila azt mondja, eleinte volt is mitől tartaniuk. Vizük sem volt, Verőcéről vagy egy közeli forrásból hozták. Kutat fúrattak, hogy megmentsék a kiszáradástól az elültetett gyümölcsfacsemetéket is, melyeket ráadásul gyakran tövig rágtak a szarvasok. A vaddisznók meg kitúrták a palántákat. De a városi „rabszolgaságba” nem akartak visszamenni. Miből lett elegük? Az évek óta munkanélküli Attila szerint abból, hogy a munkahelyek ma szinte robotrendszerben működnek, ahol az állásukat féltő emberek félholtan is dolgoznak.

– Én 16 évig mérnök voltam egy műanyaggyárban – komorodik el a férfi –, középvezetőként jól kerestem. Aztán jött egy külföldi, megvette a gyárat és kivitte Lengyelországba, ahol még nálunk is olcsóbb a munkaerő. Azt hittem, hamar találok majd állást, ám kiderült, hogy túl a negyvenen hiába a szakmai tapasztalat, már „öreg” vagyok. Aztán felvettek egy céghez, onnan meg azért rúgtak ki, mert „túl emberségesen” kezeltem a munkatársaimat.

– Mindez a megfélemlítésre épül – állítja Edina. – Az én imádott gödöllői cégemnél hasonló történt. Minél jobban futott a szekér, a légkör annál feszültebbé vált. Fellélegeztem, mikor gyesre mentem az első gyermekünkkel. Nomádiában ma már zöldség terem a kertben, a verőcei hentesnél „valódi” húst vesznek, az olcsó házi tejet kiszállítják nekik – Attila pedig baromfiólat is épít.

Akik a szellemi leépüléstől féltették őket, azoknak csattanós választ adtak a tavaly megjelent két könyvükkel is. Edina Párkapcsolati szakácskönyve tele van házastársi „életreceptekkel”, emellett elképesztően humoros, ahogyan az Attilával együtt írt Sorsfonat is. Ez találkozásukról és közös életükről szól, kinek- kinek a saját szemszögéből – készül már a folytatása is. A nyomdát Edina ötlete alapján barátaik előrendeléseiből fizetik.

– A Párkapcsolati szakácskönyv „bestseller” lett, 100 példánnyal indult, ma 350-nél tartunk – lelkesedik a szerző, akit a faluban írónőnek hívnak. A gyerekek pedig imádnak itt lakni. Attila még bizakodik, hogy alkalmi munkák helyett talál gyári állást, mert a pénzre óriási szükség volna. A faházukat bővíteni kéne, vagy építeni egy passzívházat, de nekik még egy régi autóra se futja, pedig télen a gyerekeket Verőcére hordani keserves dolog. De ma már senki nem félti őket – drukkolnak nekik!