A Szabad Föld Kertje - Állati lakhelyek

Úgy néz ki kertünk kisebb része, mint a zsúfolt Tüzép-telep: téglakupacok, vasak, kerítésoszlopok, drótok, cserepek, hullámpalák, deszkák, homok- és sóderdombok. Mellettük betonkeverő, kiásott árkok, földhalmok, vizeshordók, eternitcsövek.

A félkész istállóban ablakok, ajtók, ajtókeretek, deszkák, gerendák. Az utóbbi években felhalmozódott „jó lesz még valamire” anyagok. Nagy a káosz, ránézésre csak erős jóindulattal lehet feltételezni, hogy csinos gazdasági épület, ólak, istálló, róka- és kutyabiztos kifutó áll majd össze néhány hónapon belül.

Talán emlékeznek még rá, hogy tavaly ősszel csúfos véget ért a Szabad Föld kertjében a termelési csúcsukon járó tíz tyúkunk élete: családunk idős foxi kutyája megtanult kerítést mászni, s vadászösztöneitől vezérelve rövid fél óra alatt végzett velük. A tyúkudvar kerítését megerősítettük, s a múlt héten betelepítettük megint a vándorólat. Most nem jércéket, hanem már egy éve tojó, háztáji körülmények között tartható fajtát vettünk. Két nap alatt alkalmazkodtak is szárnyasaink, már nem kell őket esténként beterelgetni a faólba, maguk telepednek az ülőrúdjaikra.

A térdig érő tyúkhúros, pásztortáskás, egérárpás területüket a következő hetekben kigyomlálják: annyi zöldet esznek, hogy egyre inkább úgy tűnik, nem magevő, hanem legelő baromfiakról van szó. Tojásaik remek méretűek, s egy héten belül várom, hogy megfelelő minőségűek is lesznek a takarmány- és technológiai váltásnak köszönhetően. (Korábban mélyalmos, istállózó tartásban éldegéltek.) A nyár elejéig biztosan itt maradnak, mert még meg kell építeni azt az istállórészt, ahol a majdani kacsákkal, őshonos tyúkfélékkel együtt találnak éjszakai szállást.

Mellettük kapnak helyet a nagyobb állatok, mert lesz két rész, ahová akár kecskét, disznót is elzárhatunk, s mindegyikhez tartozik majd kifutó is. Ez utóbbit most építjük: legalább 60-70 centi mély árkot ástunk a fiaimmal, egy meglévő kerítést bontottunk el és helyeztünk át. A drótot az előbbi mélységbe engedem le, így próbálom megakadályozni, hogy róka, kutya beáshassa magát. A kerítés egyébként majdnem két méter magas lesz, és a teteje kifelé dől, a drótmászó állatok ellen.

A meglévő istállórész 35 négyzetméter, három helyiségből áll, s arra vár, hogy a tető hőszigetelését megcsináljam, majd belülről kivakoljam és lemeszeljem. Remélem, két héten belül végzek, és sikerül beszereznem a nagyjából 50 nyúl tartásához szükséges használt, olcsó, elég tágas fémketreceket. Cél, hogy a középtestű húsnyulainkat ezekben neveljük, néhány magyar óriást pedig kifutós, de tetővel fedett helyen tartunk.

Meglévő ólunk legnagyobb helyiségében nagyjából 200 húscsirkét is felnevelhetnénk, de egyelőre május végétől csak 50, maximum 100 csibével kezdünk. Őket elzárom a többi baromfitól, így nem keverednek idősebb társaikkal, ami több betegség kialakulását is okozhatná. A harmadik, folyosó jellegű helyiségben egyelőre takarmányt tárolunk, de ide is tervezek kisebb ketreceket, melyekben néhány tucat fürjet fogunk elhelyezni, de akár további nyúlférőhelyek is kialakíthatók ott. Az istálló magas, így mobil padlásteret terveztem, ahol a kisméretű széna- és szalmabálákat tárolom. Ez három okból is praktikus: szigetel, nem ázik el, s a felhasználás helyén van, így nem kell az almozáshoz, etetéshez sokat mozgatni. (Itt jegyzem meg: a magam által kaszált, szárított szénának is ki kell alakítanom egy tárolót, de erről később írok.)