Beleszeretett a kertész az indián kunyhódíszbe - Ez Európának is kell!

Azóta a nemzetség több faja is meghonosodott az öreg kontinensen, legismertebb közülük a nagyvirágú változat, a Portulaca grandiflora.

A porcsinrózsa egynyári növény, mindössze 10-15 centi magas, heverő szárú, viszonylag nagy és gazdag színárnyalatú, telt és félig telt csésze alakú virágokkal. Pozsgás levelei jól tárolják a vizet. Hálás kerti dísz, mert június végétől egészen a fagyokig nyitja virágait. Déli származásához hűen (Dél-Amerika és Ausztrália a hazája) a fagyra érzékeny, nagyon fényigényes, virágai borús időben zárva maradnak. A laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajokon díszlik a legszebben, tápanyagigénye minimális.

A talajon a növekedése elterülő, de ha cserépbe vagy balkonládába ültetjük, csüngő formát vesz föl. A virágágyakban és a sírokon zárt, összefüggő, színes virágszőnyeget ad. Sziklakertekben, kőlapos utak, kővel kirakott rézsűk hézagaiban is szépen díszlik. Az évelőágyakba ültetve színesíti az évelőket, de a hagymás növények elnyílása után kopasszá vált kertrészek beültetésére is kiváló. Napsütötte balkonládákban vagy kővázákban is gazdagon virágzik.

A porcsinrózsát magról szaporítjuk. Szabadföldi magvetésének most van az ideje. Mivel a magja nagyon apró, gondosan vessük el a talajfelszínen a kijelölt helyen, majd a magokra finom aprómorzsás földet szitálva takarjuk a vetést. Jövőre már nem kell újravetnünk, mert a toktermésekből kiszóródó magvai tavasszal kicsíráznak, így éveken át díszíti majd a kertünket.