Érezte, hogy jön a vég, és szóban végrendelkezett - a bíró elfogadta

A nyolcvannégy éves asszony egyedül lakott, rokonai közül csak egyik még élő testvére, illetve annak a lánya látogatták. A lány időről időre segített idős nagynénjének, eljárt bevásárolni és a gyógyszertárba.

Egy alkalommal az édesanyját is elvitte vendégségbe, aki ott aludt a testvérénél. Kiderült, hogy az egyedül élő asszony már hetek óta fájlalja a kezét. Másnap a kéz görcsbe rándult, majd megfeketedett. Amikor a lány visszaért az édesanyjáért, már látszott, hogy nagy a baj. Éppen vele tartott egy ismerős testvérpár, úgy volt, hogy kocsival hazaviszi őket a falujukba, ha végzett.

Miközben a lány a mentőt hívta, a beteg félrehívta a testvérpárt, s azt mondta nekik: ha nem térne vissza a kórházból, akkor mindenét az unokahúgára hagyja. Az idős asszonyt ezután kórházba szállították. A kezében elzáródott ereket megműtötték, ennek ellenére két nap múlva meghalt. Az unokahúg arra hivatkozott, hogy a nagynénje szóbeli végrendeletet tett, melyben rá hagyta a vagyonát.

Ezt a szóbeli végrendeletet azonban megtámadta az öt másik unokatestvér, akik több mint egy éve nem látták a nagynénjüket. Ők azzal érveltek, hogy a testvérpár nem mond igazat. Az örökhagyó a kórházba szállítás előtt már nem volt olyan állapotban, hogy tiszta fejjel végrendelkezhetett volna. Ha viszont mégis, akkor lehetősége lett volna írásbeli végrendeletet készíteni.

Szóbeli végrendeletet csak az tehet, aki az életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és írásbeli végrendeletet nem vagy csak jelentékeny nehézségek árán tehetne. Ezt is vitatták a szóbeli végrendelet miatt az örökségtől elesett unokatestvérek: az örökhagyó nem volt az életét fenyegető helyzetben, hiszen még két napig élt.

A bíróság azonban meglehetős egyértelműséggel a végrendeleti örökös mellé állt. A kiérkező mentősök szerint az idős asszony tudata tiszta volt, utasításokat adott a többieknek, hogy mit csomagoljanak. Ugyanakkor a jobb keze – amellyel írt – görcsöt kapott, tehát írni nem tudott volna.

Az életet fenyegető rendkívüli helyzet tekintetében a bíróság arra jutott, hogy ha még nem is volt közvetlen életveszély, az a tény, hogy az örökhagyó állapota nagyon gyorsan leromlott, már önmagában teljesíti a szóbeli végrendelet törvényi feltételét. Így tehát a szóbeli végrendeletet a bíróság érvényesnek mondta ki.