Örökösök és egy elbirtokló pár vitája - kinek ítélt a bíró?

2004-ben – tehát majdnem két és fél évtizeddel később – az Egyesült Államokban meghalt a ház tulajdonosa. Nem kevesebb, mint tizennégy törvényes örököst hagyott maga után, akik különböző nagyságú tulajdonrészeket örököltek a házból, ám szintén nem tettek lépéseket annak megszerzéséért. Tett viszont a benne lakó házaspár; pert indítottak, hogy a bíróság állapítsa meg: az eltelt két és fél évtized alatt elbirtokolták a házat, vagyis az már az övék.

Az elbirtoklás jogintézménye tipikusan azokra az esetekre szól, amikor valaki azt hiszi, hogy tulajdonos, úgy birtokol valamit, mintha az övé lenne, de nem így van. Alapvetően két törvényi feltétele létezik, hogy az elbirtoklás bekövetkezzen: meghatározott ideig – ingatlan esetében korábban tíz, ma tizenöt év – tartó megszakítatlan birtoklás, illetve az, hogy a dolgot sajátjaként birtokolja az elbirtokló.

A mi esetünkben a megfelelő időtartamú megszakítatlan birtoklásnak feltételként való teljesülése nem kérdéses. Ugyanakkor az örökösök vitatták, hogy a házat az örökhagyó unokatestvére a sajátjaként birtokolta volna. A per során az egyik örökös ügyvédje megkérdezte a felpereseket: ha a tulajdonos visszakérte volna tőlük a házat, akkor odaadták volna- e neki. A felperesek igennel válaszoltak.

Ebből pedig az örökösök szerint azt a következtetést lehet levonni, hogy a két felperes – az örökhagyó unokatestvére és a felesége – tisztában voltak azzal, hogy más házában laknak, vagyis nem sajátjukként birtokolták azt.

A bíróság azonban a házaspárnak adott igazat. Kimondták, hogy a sajátként birtoklást nem feltétlenül úgy kell érteni, hogy az elbirtokló azt hiszi, a dolog az övé. De ha nem kell rá számítania, hogy vissza kell majd adnia, s ha ennek megfelelően a sajátjaként kezeli – mint ebben az esetben: felújítja, kibővíti –, akkor az mégis sajátjakénti birtoklásnak számít. Így az elbirtoklás feltételei ebben az esetben teljesültek.