Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
A Szabad Föld "Kinek mondjam el?" rovatában válaszolt a szerkesztő olvasónk levelére.
Kedves Ágnes!
Átlagos, hol jobb, hol rosszabb házasságban éltünk a férjemmel 15 évig. Láttam a rossz jellemvonásait, de úgy voltam vele, a jó tulajdonságai ellensúlyozzák ezeket. Aztán egyszer csak kiderült, hogy évek óta szeretője van, méghozzá a település legrosszabb hírű nője. Botrány, megalázó cirkuszok, fogadkozások – beadtam a válópert. Anyósom, akivel addig normális viszonyban voltam, fúriaként rontott nekem: milyen anya az, aki nincs tekintettel a gyerekére és válási árvát csinál belőle? Nos, végül elváltunk.
A lakás az enyém volt, de a berendezést, az autót közösen vettük, így hát mindennek a felét neki ítélték. A kocsit eleve elvitte, s eljött az ingóságok szétosztásának a napja.
A férjem és az anyósom nagy dérrel-durral beállítottak, és elkezdődött mindennek az elfelezése. Reggel 9-től estig tartott. Próbáltam megmagyarázni a két dühös embernek, hogy a két komplett tányérkészletet ne felezzük el, hanem legyen egyikünké az egyik, másikunké a másik.
Hiába. A négy ebédlőszékből kettőt, a két fotelből és a nappali két szőnyegéből egyet elvittek, de még a párnahuzatokat is elfelezték. Anyósom a spájzból elrakta a liszt, cukor, olaj felét, a gyerek kakaóporából is kimerte a felét. A legócskább tárgy is kellett, de amire már végképp nem volt szükségük, azt behajították a magukkal hozott kukazsákba. Anyósomva gyerekszobából kihozta az unokája ágytakaróját, mert azt ő horgolta. Ez így ment egész nap, miközben engem szidtak.
És sajnos nem vettem észre, hogy eközben a kislányom a lépcső tetején kuporogva nézte-hallgatta az osztozkodás jó részét. Másnap azt mondta: ezt a két embert soha többé nem akarom látni! Ennek több mint fél éve. Nem hajlandó az apjához menni, a nagyanyját is gyűlöli. Azok meg persze fenyegetőznek. Mit tehetek?
Üdvözlettel: Csilla
Kedves Csilla!
Szörnyű helyzet, igazán sajnálom a kislányt. Azért még próbálja meg rábeszélni, hogy egyelőre legalább telefonon érintkezzen az apjával. Magyarázza meg neki, hogy önt büntetik meg, ha nem érvényesülhet a láthatás joga. Kérje meg, hogy valahogyan bírja ki, már csak néhány év, s több joga lesz neki is. Talán szakember segítségét is kérhetik. Hiszen a kislánynak sem jó, ha nem szereti az apját… Nem írt arról, hogy a volt férje korábban hogyan bánt a gyerekkel: szeretetteljes volt-e a kapcsolatuk. Gyanítom, hogy nem. Ha tényleg így van, akkor nem sok reményt látok a javulásra. De azért van egy ötletem.
Azt is írta, hogy igen kevés tartásdíjat fizet az apa. Ha megengedheti magának, a láthatási követelésért cserébe mondjon le arról a 25 ezer forintról. Amilyen kapzsi a volt férje, lehet, hogy kapva kap rajta…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu