Gyakran fölöslegesen gyötrik a diákokat

Nem akarunk sakkfigurák lenni! – ezt diákok mondták egy műsorban, amellyel a Magyar Családterápiás Egyesület egri országos vándorgyűlésén léptek fel. A rendezvény egyik előadója, Vekerdy Tamás pszichológus ezúttal is igyekezett meggyőzni a túl szigorú szülőket és pedagógusokat.

– A gyermek joggal várja azt, hogy a családja kiálljon mellette, ölelje át, s megvédje még az iskolával szemben is. Nem jó, ha a diák két malomkő közé szorul. Könnyen úgy járhat, mint Misike, akinek a fekete pont napja otthon is gyásznap lett – lélekgyógyász segítségére szorult, mert világgá akart menni. Ha a diák egyest kap azért, mert nem vitte magával a tornazsákját, az az iskola dolga, ilyesmivel otthon ne nyaggassuk. Arról se faggassuk örökösen, hogy van-e lecke, s ne kínozzuk órákon át, hogy a betűket rajzolgassa. A házi feladatot, kiváltképp az alsó tagozatban, teljesen feleslegesnek tartom. Az eminensnek nem kihívás, a többi pedig csak lemásolja a szünetben.

Vakáció alatt vagy a hétvégén pedig tilos ilyesmivel gyötörni a diákokat. Köztudott, hogy a saját gyerekét senki sem tudja jól korrepetálni, így a legtöbbször az a vége a közös tanulásnak, hogy a szülő elkeseredésében üvölt, a gyermek pedig sír. Butaság lenne úgy nézni a fiunkra vagy a lányunkra, hogy ő 73 százalékos, mert ilyen a teljesítménye. Az lát jól, aki szeret – magyarázta a pszichológus.

A szakember véleménye szerint csak a hazai iskolarendszer sajátossága, hogy az első évben meg kell tanulni írni és olvasni.

A siker nem a gyorsaságon múlik. A norvég és a svéd diákok az első négy osztályban gyengébbek a magyaroknál az értő olvasásban, de 15 éves korukra már leköröznek minket. Az osztályzás sem „mindenható” dolog. Tudjuk, hogy legalább kilencféle intelligencia létezik, míg az érdemjegyek jórészt csak a lexikális tudást és a matematikai készséget tükrözik. Mára kiderült, hogy a kevesebb, de jól szervezett információ megmarad, míg a fölösleges ismereteket elfelejtjük – például az érettségin szerzett tudásnak csupán 9%-ára emlékeznek a 20-30 évesek.

Ha eddig melegen öleltük, kamaszként már szabadon kellene engednünk az utódunkat – javasolja Vekerdy. A mai iskola a tizenévesek vállára hatalmas terhet rak, nem számolva azzal, hogy a kamasz „belefárad” a növésbe, és csökken a teljesítménye.

Jó száz éve emiatt könnyebb volt a 13-14 évesek tananyaga, ma viszont a 7-8. osztályban azért kell hajtaniuk, mert ezen múlik a továbbtanulásuk. A kisiskolás lányok látszólag jobban alkalmazkodnak a követelményekhez, csakhogy a kutatások szerint nagy árat fizetnek érte: fejfájással, szédüléssel és más kellemetlen tünetekkel jelez a szervezetük. A fiúk kirosszalkodják magukat, így könnyebben megússzák.

– Megesik, hogy a gyermekeink cinkosává kell válnunk az iskola ellenében – tanácsolja a pszichológus. Egy mondás szerint az iskola amúgy se normális hely: az kérdez, aki tudja, s aki nem tudja, annak kell felelnie…