Jött a 'suhogó hang' - bíróságig jutott az ügy

A férfi erre hívott egy vízszerelőt, aki a házban munkagödröt ásott, és felfedezte, hogy a vízvezetékként szolgáló ezeréves horganyzott vascső az évek során több helyen is kilyukadt. A kiáramló víz sikeresen meggyengítette a ház szerkezetét, a főfal megrepedt, erre fel az önkormányzat felszólította a tulajdonost, hogy dúcolja alá a házat, mert életveszélyes: egyrészt a fejére fog omlani, másrészt pedig ha nem dúcolja alá, akkor megbírságolják – természetesen kizárólag a saját, jól felfogott érdekében.

Emberünk a szíves invitálásnak nem tudott ellenállni, s aládúcolta a házat – csakhogy már kezdtek tetemes költségei felmerülni. Ekkor jutott eszébe, hogy utánanézzen, valóban az ő szakaszán történt-e a csőtörés. Arra jutott, hogy a valódi határ a vízszolgáltató és az ő vezetékszakasza között nem a telekhatár, hanem az épület falának a síkja.

A horganyzott acélcső e választóvonal mindkét oldalán több ponton is kilyukadt. Ezért aztán pert indított a szolgáltató ellen, hogy osztozzanak a csőtörés okozta károkon.

A bíróságnak azt kellett eldöntenie, hol van a határ a szolgáltató és a fogyasztó csőszakasza között. Eh- hez az ivóvízellátásról és szennyvízelvezetésről szóló kormányrendeletet kellett elővenni, amelyben az áll, hogy a határ az úgynevezett szolgáltatási pont, ami a bekötővezeték fogyasztó felőli végpontja. A bekötővezeték az a cső, amely a törzsvezetéket összeköti a ház vízvezetékeivel. A szolgáltatási pont ezen van valahol, de a telkek beépítettségének függvényében más és máshol. Az úgynevezett zárt sorú beépítésnél – tehát amikor az utcában a házak a telekhatárokon összeérnek – a szolgáltatási pont a csövön nem ott van, ahol az átmegy a telekhatáron, hanem ott, ahol metszi a fal síkját.

A csőtörés a mi esetünkben a telekhatáron belül volt, de a fal síkján kívül is és belül is. Ezért a bíróság úgy döntött, hogy a csőtörés által okozott károkat felerészben a tulajdonosnak, felerészben a vízszolgáltatónak kell állnia.