Kutyaposta a nyári örömökről: szúnyog, kullancs, toklász és hőség

A kullancsmizériáról és az ellene való védekezésről a közelmúltban (is) írtunk, így ezekről a szörnyetegekről csak annyit, hogy elképesztő, de a kullancs hazánk legveszélyesebb állata. Egyetlen más állat sem okoz annyi betegséget az emberek és az állatok körében, mint ez a kis vérszívó.

A szúnyogok meg, ahogy az tőlük elvárható, combcsapkodós népi tánccá alakítják az estéinket. Máskor szívesen panaszkodunk a későn kezdődő irtásukra; jelenthetem, nálunk, a Duna-parton már a múlt héten végigdübörgött a szúnyogirtó repülő, nem tudom, mit szórhatott le, de úgy tűnik, inkább tápot… Mert azóta kifejezetten erőre kaptak ezek a szárnyas dögök… Szerencsére támadásaikat a kutyáink a gazdáiknál egy kicsit jobban viselik, mert őket legfeljebb az orrukon és a szemük táján csipkedhetik ezek a vérszívók. Ami viszont sokkalta veszélyesebb, az a négylábúak elleni gyalázatos támadások terveit szövögető toklász. Nem tudom, tán a szomszédok fáradtabbak egy kicsit, de az idén mintha több lenne ezekből a mérges dárdákból, mint például tavaly.

És félek, hogy míg a parlagfű irtására évente fontos tervek és súlyos büntetések születnek, addig az egérárpa nevezetű gyomnövény háborítatlanul, vígan éli világát. Ugyanis ennek az egérárpa nevezetű növénynek a kiszáradt kalásza a toklász. Ami, szegény, nem akar semmi mást, csak a termését széthordani szerte a világban, ezért aztán a kiálló szálkáival beleakaszkodik mindenbe, ami mozog, majd hordozójában elindul előre és befelé, nehogy út közben leessen.

Hogy miért támad a toklász, már tudjuk. Most következzék: a hol támad? A válasz egyszerű. A nagyobb – értsd: magasabb – kutyákban leggyakrabban a lábujjak között, a talppárna redőiben, a farkasfog alatt, aztán fölfelé, a kéz- és lábhajlatokban, a hónaljban, a kisebbeknél ezen túl mindenütt: a lágyéki szövetekben, a fejen, a szemnél, az orrjáratban, a fülekben – ott aztán igen gyakran. Az egyetlen és leghelyesebb megelőzés – amit ráadásul a kutyánk is elégedetten vesz majd tudomásul – a napi átvizsgálás, amit ő simogatásként fog nyugtázni.

Ami pedig a hőséget illeti, jó, ha tudjuk: a kutya önszántából nagy melegben, tűző napon soha nem mozogna. Ugyanis nem tud izzadni, a pusztán lihegéssel történő hővesztés néha pedig nem elegendő. Vagyis hűvös, de legalább árnyékos hely, állandó, friss víz – ezek a legfontosabb teendők.