A hét témája: 139 rablótanács pandúroknak

Kevésbé érdeklik a betörőket a lakótelepi lakások, mert azokban csak kisebb értékű dolgokra számítanak. A magas, zárt kerítés nem riasztja, hanem segíti őket. A legtöbb betörés a tulajdonosok gondatlanságának köszönhető – többek között ez derült ki az Országos Kriminológiai Intézet kutatásából. A mérleg pedig: hazánkban kétpercenként történik egy vagyon elleni bűncselekmény. Ebből minden hatodik betöréses lopás, azaz évente mintegy 43 ezer eset. Már ami a hatóság tudomására jut…

Család-otthonLengyel Gabriella2014. 07. 22. kedd2014. 07. 22.

Kép: Image: 0078911652, License: Rights managed, Place: Germany, Model Release: No or not aplicable, Credit line: Profimedia-Red Dot, Vario Images, Fotó: Profimedia-Red Dot

Burglar breaks in a single family house.
Image: 0078911652, License: Rights managed, Place: Germany, Model Release: No or not aplicable, Credit line: Profimedia-Red Dot, Vario Images
Fotó: Profimedia-Red Dot

Miért és hogyan törik fel a házakat; mi dönti el, melyik lakás a célpont; mitől félnek a legjobban a betörés során? A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács felkérésére az Országos Kriminológiai Intézet (OKI) mindezekről kérdezett 139, büntetését töltő betörőt. Kiderült, hogy a válaszadók több mint 29 százalékát nem zavarja, ha az áldozatok otthon tartózkodnak. Alapvetően mindent megtesznek azért, hogy körültekintően járjanak el, és többnyire akkor érkeznek, amikor a piacon vásárolunk, a templomban imádkozunk, a tengerben úszunk, esküvőn táncolunk vagy éppen dolgozunk – eltekintve a hajnali esetektől. Régi igazság, hogy alkalom szüli a tolvajt, mondás is lett belőle.

Az alkalmi betörő alapvetően a figyelmetlenséget, az óvatlanságot használja ki. Elegendő egy nyitva hagyott kapu, ajtó vagy ablak, ő besurran és visz, amit lát. De így dolgoznak a strandi tolvajok, a munkahelyi szarkák és a zsebesek is. Az egész csupán egy villanás.

Az amatőr betörő esetlegesen dolgozik, és az különbözteti meg a profitól, hogy nem készül előre. A profi ugyanis abból él, hogy betör (pénzért, megrendelésre), képzi magát, gyakorol, aranyszabályokat állít fel (vagyis nem kockáztat), akcióit megtervezi.

Az elkövetők többsége 18–24 éves. A betörői „életpályák” fiatal korban indulnak, ám a bűnözői karrier a legtöbbször korán ér véget, 40–50 évesen már sokan visszavonulnak. Egy részük ráadásul „átutazó”, vagyis azért jön, hogy betörjön, majd távozik a városból – ezzel jelentősen csökken az elfogásuk esélye.

Az elkövetőkre nem jellemző a magas iskolai végzettség, de jól meg tudják például különböztetni az igazi és a hamis kamerát. Azt gondolnánk, a biztonságtechnika, a riasztórendszerek fejlődésével egyenes arányban csökken a betörések száma – mégis a helyzet az, hogy a legtöbb rendszer megtanulható, feltérképezhető és kijátszható. Vagyis a betörők szakértelme figyelemre méltó. A néma riasztást például tesztelik, így tudják meg, hány perc alatt érnek ki a helyszínre a vagyonőrök.

Magyarországon kétpercenként történik egy vagyon elleni bűncselekmény, amiből minden hatodik betöréses lopás. Ha nem is rohamléptékben, de javultak a felderítési adatok: minden hatodik betörésnél kiderült, hogy ki az elkövető – vagyis az eredményesség az utóbbi két évben 11 százalékról 15,6-ra nőtt.

A legtöbb betörést Budapesten, Pest megyében, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében követik el, a legkevesebbet Vas, Veszprém és Tolna megyében. Jogos a fővárosiak bizonytalanságérzete, de ennek oka egyértelmű: itt él a magyar lakosság 20 százaléka. Szembetűnő ugyanakkor, hogy a lakótelepek nem számítanak elsődleges célpontnak, az elkövetők inkább az új építésű (kert)városi épületeket nézik ki maguknak, vagy a hosszú ideig magukra hagyott nyaralókat.

Az összeállítást készítette:
VH és LENGYEL GABRIELLA

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek