Országos hír lett az áramütött haldokló megmentése - Déri János is gratulált!

Lehoczky Krisztián a hóna alatt papírdobozzal járkál, benne pár napos meggyvágófióka. – Éhes vagy, babám? – teszi a nappalijuk asztalára a dobozt, s lisztkukacokkal teli tálcát, vékony csipeszt. A pici nagyra tátja csőrét, és a vízben, kalciumporban meghempergetett lisztkukacokat sorra bekapja a csipeszről. – Ennyi elég is – rakja vissza ápoltját a 39 éves madármentő. A „madárcsecsemőt” éjjel-nappal kétóránként kell etetni: nappal a miskolci irodában, ahol a gazda reklámgrafikusként dolgozik, éjjel az ágyából kel fel. A madarat Miskolcon találták, hívták a „Sérült madár bejelentés” 30/689- 2727-es számát, ő meg ment, s elhozta. Még pár hét, és a védett meggyvágó (eszmei értéke 25 ezer forint) elereszthető. Hogy a főnök mit szól ehhez? A Madárember önmaga főnöke édesapja családi vállalkozásában.

– Most te jössz! – A balkáni gerle is védett, őt kikelése után Kazincbarcikán dobták ki fészkestől, virágládástól egy erkélyről. Rezgeti szárnyát, enni kér. Ápolója fecskendővel csorgatja csőrébe a híg csibetápot, ami pótolja a galamb begytejét. – Ennyi elég. Hamarosan elmehetsz. Majd eldöntöd, maradsz-e, a kertben sok társad él.

– Honnan a tudása? – kérdezem.

– Szakkönyvekből, internetről meg az eltelt évek tapasztalatából. Kilencéves voltam, amikor a bátyám öt füstifecske-fiókát hozott haza. Négyet felneveltem, majd elengedtem. Azóta madarazom és fotózom. Tavaly megalakítottuk a Mályi Természetvédelmi Egyesületet és a Madármentő Állomást, ami egyelőre a házunknál található. Mentési körzetünk 40 kilométer, benzinre gyakran költök saját zsebből. Szerencsére a helyi állatorvos, dr. Puskás Gábor, a felsőzsolcai dr. Magos Zsuzsa és a Hortobágyi Madárkórházban dr. Déri János gyakran ingyen is segít: röntgen, ultrahang, műtét és így tovább. Ha jövőre egyesületünk is megkaphatja az adó 1 százalékát, javul a helyzet. Tavaly 27 faj 43 egyedét mentettük meg a családommal: nejem, 14 éves Martin fiam állatszeretők, 11 éves Kíra lányom állatorvosnak készül.

Kilépünk a kerti teraszra, a fácánkakas rögtön a sarokba bújik.

– Sajóörösön hagyta magát megfogni, úgy legyengült. Itt jóllakott, de nála nagy a baj. Daganat nőtt a szív és a tüdő között, viszem Hortobágyra Déri doktorhoz, meg a fakopáncsot is, az ott, a letakart ketrecben riadozik. Egy rózsabokron csüngött Miskolcon, lapockája és kulcscsontja törött lehet. Vékony csontja miatt műthetetlen. Vagy összeforr magától, vagy tartós sérültként él majd a Hortobágyon sok ezer madárral együtt.

– S hol a vak ölyv, amit a tévé is mutatott?

– Kíra lányommal a garázsban kezeljük. Miskolcról került ide, mindkét szemére vak. Vagy mérget evett, vagy valami nagy stressz érte. Antibiotikumot, gyulladáscsökkentőt kap. Szentesen dolgozik egy szemész állatorvos, s ha az ölyv műthető, kap két műszemlencsét, aztán szintén Hortobágyra kerül, mert a szabadban elpusztulna. Már kézből eszik.

– Milyen érzés szabadon engedni, alkalomadtán elveszíteni egy madarat?

– Megéltük mindkettőt, az utóbbi borzasztó. Tavaly egy énekes rigó a kezemben halt meg. Ők vándormadarak, márciusban arra jöttek haza, hogy sok hó esett, hideg van, élelem meg sehol. A csont-bőr, reszkető madárkát a kezemben melengetve próbáltam etetni, rám nézett kis gombszemével, s azzal vége lett. Aztán egy héja került hozzánk Nyékládházáról, kiszáradva, kiéhezve, nyílt csonttöréssel. Infúzióztam, vitaminoztam, falt, ivott, de a pupilláján láttam, valami nem stimmel. Levittem Hortobágyra, öt nap múlva elpusztult. Nyugat-nílusi láz fertőzte meg, amit Afrikából hurcolnak be ide is a vándormadarak. Levadászott egy ilyet, s megfertőződött. A vírusnak nincs ellenszere, az ember is elkaphatja.
Most februárban áramütött karvalyt hoztam el Szerencsről, törött medencecsonttal. Déri János szólt: a hím karvaly a fogságban a stressztől még épen is elpusztul.
De Kírával nem adtuk fel! Folyton masszíroztuk a lábát, tápláltuk, s amikor a csontja összeforrt, Mályiban szabadon engedtük. Országos hír lett belőle. Déri doktor is gratulált. Tiszaújvárosból tavaly csupasz molnárfecske- fiókát hoztak. Csipesszel etettük, összebarátkozott velünk, négyhetesen már Kíra kezére szállt, s a nejem állához bújt. Kipróbáltuk, tud-e rovart fogni. Legyeket eresztettünk ki a nappaliban, mindet elkapta. Új ismeret: a fecske ösztönből vadászik. A Mályi-tónál Kíra könnyezve engedte el…