Cukorgyár a balkonon

– A Stevia rebaudiána, magyarul jázminpakóca Dél-Amerikában őshonos – mondja Megyeri Szabolcs kertészmérnök, a virágok, gyógy- és fűszernövények fiatal szakembere. – Nem egyedüli az édesítő hatású növények között, de nálunk még kevéssé ismert, szemben a drága nyírfacukorral és a sokak szerint kellemetlen mellékízű szacharintartalmú édesítőkkel. A sztívia mindenképpen új, ráadásul házilag is termeszthető fegyver lehet az egészségtelennek kikiáltott fehér cukor elleni harcban. A leveléből nyert kivonat természetes édesítőszer, a benne lévő glikozid vegyületek miatt a világ számos táján elterjedt, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag, vaspótló hatású, az eddigi vizsgálatok szerint nem okoz fogszuvasodást. Serkenti az inzulintermelést, nincs hatással a vércukorszintre, elméletileg tehát cukorbetegek is fogyaszthatják. Leveleit régen sebgyógyításra használták az indiánok. A rengeteg jótékony hatást némi fenntartással kezelem, de tény, hogy a sztívia a cukorpótlás kitűnő alternatívája lehet, mert nyers levelei kész minicukorgyárak, a cukortartalma a háromszázszorosa a bolti cukorénak.

– Akkor miért nem váltotta fel a cukrot mindenütt?

– Dél-Amerikában évszázadok óta termesztik és fogyasztják, de az USA-ban és az EU tagállamaiban, Franciaországot kivéve, a sztíviából készült édesítő 2008-ig tiltólistán volt, csak később engedélyezték a használatát. Ma már a két népszerű kóla Amerikában és nálunk is sztíviával édesítve készül. Nehéz megjósolni, milyen karrierre számíthat cukorpótlóként, de miután két éve magam is termesztem, reményeket fűzök az áttöréséhez.

– Könnyen termeszthető?

– Évelőnövény, tavasztól őszig a kertben is megél, imádja a meleget és a fényt. A fagy ellen ősszel a balkonról be kell hozni, a kertből pedig meleg, világos helyre áttelepíteni, például üvegházakba. Sekély gyökérzete miatt öntözni csak csínján szabad, többször és kevés vízzel. A magját csak az internetről vagy külföldről lehet beszerezni, egyik sem olcsó. A magokat tápanyagban dús, szerves trágyával, homokkal, tőzeggel kevert feketeföldbe a felszínre vetjük, óvatosan lenyomkodva, nem betakarva. Kikelésük aránya csak öt százalék, csírázási képességük két hónapig tart, így a termesztéssel próbálkozók elsőre nem ritkán kudarcot vallanak. Az egy-két hét alatt kikelt magoncokat a megerősödésükig óvatos nedvesen tartsuk, közegük ne legyen se túl száraz, se túl nedves. A fiatal növényeket a „palántadőlés” betegség is veszélyezteti, ám ha ezen a buktatón is túljutunk, később már nincs miért aggódnunk, mert a kifejlett növény rendkívül strapabíró. Beérett hajtásai dugványozhatóak: vagy vízben gyökereztetve, vagy rögtön homokos, tőzeges talajba ültetve. Egyes kertészetekben előnevelten is kapható, cserepenként 5-600 forintért. Megkóstolom az egyik növény levelét: mézédes, mellékíze nincs.

De hogyan és milyen mennyiségben fogyasszuk? Nyersen, forrázva, szárítva? Megyeri Szabolcs szerint nyersen: a legideálisabb, ha leveleiből a tiszta lét kipréseljük. Aki cukorbetegként napi szinten akarja sztíviával pótolni a cukrot, a mennyiséget beszélje meg az orvosával.

A kertészmérnök gyógyászati szakértők bevonásával praktikus ismertető elkészítésébe fogott, így a nevéhez lesz köthető a sztíviáról az első magyar nyelvű termesztési és fogyasztási tájékoztató.