Ne szívd, kend magadra!

 A kivonatot már számos betegség – sclerosis multiplex, epilepszia, gyulladások – kezelésére használják a gyógyászatban, s további eredményeket várnak tőle az ekcéma és pikkelysömör gyógyításában is.

Az Ázsiában őshonos kendert csaknem tízezer éve textil- és papírgyártásra kezdték termeszteni, majd számos jótékony hatását felismerve Kínában, Indiában, Ázsiában és Dél-Afrikában reumás fájdalmak, kígyómarás, malária, női betegségek ellen vetették be.

Már ötezer évvel ezelőtt gyógyító szerként írnak róla kínai füves könyvek: főként fájdalomcsillapításra, később sebészeti beavatkozások előtti altatáshoz javasolták a kannabiszgyantát. A marihuánával az ókori görögök a fejfájást csillapították, Viktória angol királynő menstruációs fájdalmai enyhítésére használta.

Robert Burton angol orvos 1621-es feljegyzései szerint hatásos a depresszió kezelésére is, míg a kalkuttai egyetem angol professzora, W. B. O’Shaughnessey kannabisztinktúrát készített belőle reumás és epilepsziás betegeknek. Az ópiátos fájdalomcsillapítók megjelenése 1850-től fokozatosan lecsökkentette a kenderalapú gyógykészítmények népszerűségét. Bár felismerték az ópiumfüggőség veszélyeit, a kendert a korábban gyógyszerként engedélyező amerikai szervezet 1940-ben tiltólistára helyezte, ám a hatvannál is több összetevőjű marihuána orvosi kutatását nem akadályozzák.