Új lakók a Szabad Föld kertjében - Előbb a nyulak

Az egyik szomszédom szólt, hogy nézzek át hozzá azonnal, mert érdekelni fog, amit mutatni akar.

Nem tudtam nemet mondani. Ő meg azt nem tudta elmesélni, hogy milyen fajta, milyen keverék, de mindegy is, egészséges, bő kilós nyulak: már a tavaly lekaszált és hónapokig féltve őrzött vegyes szénán, mindenféle zöld leveleken, egy kis zabon, tört kukoricán, tápon, répaféléken, almán élnek azóta is nálunk. Méghozzá mélyalmon, mert a már korábban emlegetett, használt nyúlketreces tervem kútba esett. Lassan tenyészérettek lesznek, így a két bakra a fazék, míg az anyára egy új bak vár. (Alapvetés, hogy testvéreket nem fogunk tenyésztésbe.) A nyulak jól élnek, az istálló egyik helyiségében rohangálhatnak, eternitcső a búvóhelyük, kapnak szénát, naponta kétszer friss zöld vegyes kaszálékot, almát, zöldséghulladékot, takarmányrépát és a levelét. A folyamatosan előttük lévő nyúltáp csak a választék bővítéseként szolgál, alig fogy belőle. Ennek megfelelően aztán lassabban is nőnek, mint ketrecbe szorított társaik – igaz, mára már a három kiló feletti súlyt is elérték.

Most azonban mégsem ők a kedvencek: két hete ugyanis a fentiekben említett szomszédtól elhoztuk a kecskéket. Itt is hasonló a helyzet: nem kimondottan pedigrés jószágok, bár hajaznak az egyik legelterjedtebb tejelő fajtára, a Svájcból származó szánentálira kevéske nemesített fehér magyar kecske beütéssel. A lényeg: anyjuk és testvérei évek óta szép gidákat szülnek, s több hónapig fejhetők választás után. Testméretük megfelelő: anyjuk nagyjából 60, apjuk legalább 80 kiló. A mi jószágaink iker gödölyék, azaz nőivarú kis kecskék. (A közismert gida elnevezés igazából a fiú kiskecskékre vonatkozik.)

Mivel a kecskéim ólja sincs még kész, nekik egy nagyobb területet kerítettünk el, s lábakon álló tetőt ácsoltunk föléjük – akkorát, hogy a minapi nagy esők sem vertek alá, így van száraz helyük és árnyékuk. A telet kivéve, a biztonságos kerítésen kívül más nem is kell a jószágnak. Azaz mégis: a tavaszi nagy tereprendezésből még megmaradt nagy halom száraz gally és husáng, ez a kilátójuk, plusz még egy raklapnyi betoncserép.

Ezeken bizonyítják sziklajáró képességüket: óraszám képesek fel-le ugrálni, kergetőzni. És itt egy kis tanács annak, aki kecskét tartana: lehetőleg ne magányos állat legyen, ugyanis társasági lény. Másrészt szakítsunk a téveszmével, hogy a kecske igénytelen állat: annyi igaz, hogy sokféle növényt elfogyaszt, de ha teheti, ebből is eszik egy kicsit, aztán amabból is csippent. Nálunk ez a lehetőség még adott: két hét alatt csak répát, hullott almát, cukkini-, káposzta- és paradicsommaradékot kaptak, a területükön bő méteres füves, aranyvesszős, csalános vegetációt hagytam felnőni. Szóval ne csak egyfajta lucernát adjunk, legyen előttük az is, de többféle harapnivaló úgyszintén. Ebbe beletartozik a szemes termény is: egy kis kukorica, de főként zab, árpa, kis adag napraforgó.

Terveink szerint nagyjából jövő márciusban-áprilisban fogjuk tenyésztésbe őket, s mikor gidáikat választásig felnevelték, jöhet a fejés. Anyjuk jól tejel, ami biztató jel. Húskecskefajta bakjával szeretném majd pároztatni őket, s a választott gidáikat, gödölyéiket 15–25 kilós korukig tervezzük nevelni, aztán a mélyhűtőben a helyük. (A vágást végző személye még talány: a kecske komolyan képes kötődni a gazdájához, és ez fordítva is igaz.)

Most tehát a tanulóidőszakot éljük: a kis létszámú állatállomány nagy rizikót nem hordoz. Ha valamit elrontanánk – ahogy eddig szerencsére még minden jól sikerült –, akkor sem éri nagy kár a háztartást. Élesbe vélhetően a nyár végétől fordul majd a dolog, legalábbis a nyulakat illetően.

Tyúkállományunk szépen alkalmazkodott a szabad élethez: egyéves letojt tyúkokat vettünk még tavasszal a tojótelepről, s az eleinte 30-40 százalékkal teljesítő állomány mára 80-85 százalékon termel, vagyis naponta átlagban 9 tojásra számíthatunk. Közülük mostanság egy kisebb – gondolom, egy második tojóciklusát most kezdő állaté –, a többi nagyméretű tojást ad. Ennyi bőven elég ötfős családunk számára.

Állatállományunk lehetővé tette, hogy a krumpli és a paradicsom szárának, leveleinek kivételével – ezek méreganyagokat tartalmaznak, így a komposztban a helyük – minden zöldet, hullott gyümölcsöt, konyhai hulladékot feletethetünk. Cserébe tojást, s a későbbiekben tejet, húst, valamint istállótrágyát kapunk. Ez utóbbit külön komposztálom, keverve a nyúl-, a kecskeés a baromfitrágyát, melyből egyrészt ősszel használunk majd, illetve tavasszal a palántázás idején.