A hír hallatán meghökkenünk! Eddig az ellenkezőjét hallottuk

Nagyobb valószínűséggel szenvednek szorongásban, depresszióban azok, akik gyakran használják az „engem”, „magam” és „én” kifejezéseket, mint akik a „mi” személyes névmást részesítik előnyben. Az előbbieknek komoly nehézségeik akadnak az emberi kapcsolataikban, míg az utóbbiak egészséges társadalmi életet élnek. A Kasseli Egyetem kutatói jutottak e megállapításra, miután szorongásos zavarral és depresszióval küszködőket a múltjukról, személyes kapcsolataikról, önértékelésükről kérdeztek.

A hír hallatán meghökkenhetünk, hiszen mostanáig rendre azt hallottuk, hogy a depressziós ember magába forduló, csendes, ha teheti, senkivel nem kommunikál, nemhogy állandóan magáról beszélne. Ám a depresszió meglehetősen bonyolult betegség, egyes formáival ma sincsen tisztában az orvostudomány.

Azt mindenki elismeri, hogy nem úri passzióról van szó: a WHO előrejelzése szerint 2020-ra ez lesz az életminőség és a munkaképesség csökkenéséért felelős második leggyakoribb betegség (az első helyen a szív- és érrendszeri kórok állnak).

– Ha valaki állandóan pörög, mindig magáról beszél, egyáltalán nem képes egyedül maradni, az ugyanolyan jelzésértékű tapasztalat lehet – vélekedik Kiszely Márta pszichológus. A depresszió tünetei tehát sokfélék, de az ingerlékenység, az alvászavar, a korábban kedvelt tevékenységek elhanyagolása, a feladatok elvégzésének halogatása már egyértelmű figyelmeztetés.

Sokan saját maguk is tisztában vannak az állapotukkal, s próbálnak szembeszállni a betegséggel. – A legtöbben igyekeznek titkolni, ha depresszióban szenvednek, a környezet ugyanis hajlamos megbélyegezni azokat, akik pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulnak. Ezért az érintettek sokszor távolabbi településen keresnek szakembert maguknak, nehogy kikezdjék őket a munkahelyükön vagy a szájukra vegye a környék. Egyébként a fiatalok könnyebben fordulnak segítségért, mint az idősebbek. Mindenesetre, aki így tesz, jól határozott, mert nem jut el odáig, hogy ne tudná elvégezni a munkáját vagy normálisan élni az életét. Ugyanakkor nem mindig szerencsés döntés, mert az érintett kívülről vár segítséget, hogy azonnal megoldják a problémáját. Nos, a pszichológus nem csodatévő, csupán próbál objektív rálátást adni a gondokra – vélekedik a szakember.

Nagyszülőink generációja értetlenül szemléli a ma emberének lelki küzdelmeit és válságait. Azt mondják, nekik kemény munkájuk közben jóval több nehézséggel, bizonytalansággal kellett megbirkózniuk a mindennapi fennmaradásért. Kiszely Márta szerint ez igaz, de mégis nyugalmasabban éltek, s ha nem jöttek nagyobb történelmi kataklizmák, kiszámíthatóan tervezhették a jövőjüket. Ma sokkal több a stresszhelyzet és az olyan kiszolgáltatottsági, függőségi viszony, amitől a megélhetés forog kockán. A ma embere szintén 10-12 órát dolgozik naponta, miközben olyan sok inger éri, amire az agya és a szervezete nincs felkészülve. – Gondoljunk bele: aki negyven évvel ezelőtt szerezte meg a jogosítványát, alig találkozott az utakon autóval. Ma már jó, ha nagyobb dugó nélkül eljut egyik helyről a másikra – mondja a pszichológus.

A zsúfolt tömegközlekedési eszközök, az állandóan csörgő telefonok, a szinte megállás nélkül működő televíziók és rádiók folyamatosan ingerlik az ember idegeit. S mindeközben nincs idő, lehetőség az elvonulásra és feltöltődésre – ez az egyik legnagyobb probléma.