'Ha köröm helyett karmokat találunk kedvencünkön, irány az állatorvos!'

Hiszen csak e rovat elmúlt majd' tíz évében, minden nyár elején egyszerkétszer- sokszor írtam magam is erről a nyavalyás növényi lándzsáról – amely az egérárpa nevezetű gyomnövény kiszáradt kalásza –, ám úgy látszik, még mindig nem eleget…

De most, hogy vége a nyárnak, s már nem találok toklászt sem az elhanyagolt utakon, sem Sancho kutyámban, egy kicsit lazábbra vettem a lábak rendszeres átvizsgálását.

Eddig ugyanis minden reggel, az első séta után kötelező volt a „nagyvizit”, amit Sancho amúgy kifejezetten szeret.

Hisz mi rossz van abban, ha a gazda kedvesen cirógatva simogatja futóműveit, innen-onnan kiszedve sarat, bogáncsot, s minden más oda nem tartozó kacatot? Ez persze nem jelenti azt, hogy jövő nyárig el volna felejtve a kutyaláb, mert az egyik, ha nem éppen a legfontosabb alkatrésze ez négylábú barátunknak. Ha egy kutya valamiért nem tud szaladni, de menni, lábra állni legalább, az nagyjából az élete végét jelenti…

Tehát fontos, hogy kutyánk mancsai, karmai és talppárnái egészségesek legyenek. Habár négylábú barátaink meglehetősen robusztus „futóművel” rendelkeznek, az valójában védtelenebb, mint az embereké; meglepődnének, ha tudnák, hogy milyen apró csontocskákból épülnek fel ezek a kezek, lábak. A nyári veszélyek után hamarosan következnek a téli megpróbáltatások, elsősorban a kiszórt só és az ujjak közé beszoruló jégszemcsék alakjában.

Különösen a talppárnák vannak ilyenkor veszélyben: a só és a többi szóróanyag beborítja az utakat, járdákat, az anyag belefúródik a kutya talppárnáiba, ahol számtalan apró sérülést okoz, a sebekbe kerülő só miatt az állat égő fájdalmat érez. Ez ellen leghelyesebb valamilyen zsíros krémmel védekezni, a kenőcs réteget képez a mancsokon, ami „lezárja” a kisebb sérüléseket és megakadályozza, hogy a só belekerüljön a sebekbe.

Vagyis a közelgő téli szezonban is rendszeresen tisztogassuk kutyánk lábait. A legjobb a langyos vízzel történő lemosás, de legalább egy nedves ronggyal töröljük át a végtagokat, nem elfeledkezve a lábujjak közéről sem. A kutya ujjai és a talppárnái körül a túl hosszú szőrt ollóval kell eltávolítani. A mancsok felső részét borító hosszú szőr nem jelent gondot, sőt télre javasolt hosszabbra hagyni. A pedikűr alkalmával ne feledkezzünk meg a karmokról sem. Ha négylábú barátunk elsősorban puha talajon vagy füves területen jár, karmai nem kopnak eléggé. A Kutyapostás bevallja, még soha nem vágott kutyakörmöt, mi több, ilyesmire nem is merne vállalkozni, tehát, ha köröm helyett karmokat találunk kedvencünkön, irány az állatorvos!