Mitől helyi a helyi? Ne keverjük a a tanyasi, a falusi, a bio termékkel!

A hagyományos falusi, de kertvárosi udvarban a család számára megtermelhetők az idényzöldségek és -gyümölcsök. De még azon felül is szüretelhetünk, sőt el is adhatjuk azokat. Helyi termék az, amit az előállítás helyén vagy az egyre szaporodó helybeli piacokon, netán boltokban értékesítenek. Nem csupán zöldségről-gyümölcsről, hanem ezek kisipari, házi feldolgozásából származó élelmiszerekről is beszélünk.

Általános – de nem biztos, hogy mindig igaz – vélekedés, hogy ezek egészségesebbek, biztonságosabbak, mint a nagyobb élelmiszerüzletekben vásároltak. Annyi biztosan igaz a hiedelemből, hogy ezek a kertészeti termékek frissebbek, mivel nem utazgatnak fél kontinensen át kamionban, lehűtve, háromszor átválogatva, kiszerelve, celofánozva, dobozolva. A permetszermaradványok ügye talán az egyetlen veszélyforrás, főként az ilyen esősgombás időkben. Ugyanakkor szinte biztos, hogy előállításuk során a természetet kevésbé terhelik meg a gazdák, mint a nagytermelő a profi gazdaságban. Nem mellékes, hogy a helyi termékről általában tudjuk, ki állította elő, tehát a bizalom itt kezdődik egy-egy termék kiválasztása és megvásárlása során.

Az őstermelők – kivéve az adót elcsalókat – többsége is helyi terméket állít elő. Vagyis kistermelő, de az őstermelés igazából nem más, mint egy kedvezményekkel járó adózási kategória. Az őstermelő kiváltja az igazolványt, regisztrációs számot kap, ezzel kereskedhet a maga által megtermelt terménnyel, akár a közétkeztetés számára is eladhat alapanyagot.

A kistermelő köteles tevékenységét bejelenteni a helyi járási állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési hivatalnál. Így kontrollálhatóvá válik, ugyanis neki kell vállalnia a felelősséget az előállított és eladott élelmiszerek után. Az előállítást is dokumentálnia kell – például permetezési naplót kell vezetnie, vagy ha állatot tart és húst ad el, arról állatorvosi igazolást kell felmutatnia, de vonatkozik ez a savanyúság- és lekvárkészítőre is.

A vevőt sokszor átverik, mert kistermelőiként adnak el nekik a nagybani piacon vett termékeket.

Holott a boltosoknak, a kofáknak, az áruját kínáló őstermelőknek is kötelessége a portéka mellett kiírnia, hogy azt ki, hol termelte, s a termék neve előtt fel kell tüntetni a „kistermelői” jelzőt is.