Becsületpalacsinta a szociális pincevendéglőben

A legokosabb, ha az ember az orra után megy. Igaz, a csalogató illat elől elmenekülni sem lehet, bevonzza az arra járót. Pár hónapja történt, hogy a korábban garázsvásárok rendezésére „szakosodott” pincehelyiségben rendre összegyűltek a barátok a főváros VI. kerületében. Beszélgettek, társasoztak, kártyáztak, és közben palacsintát eszegettek.

El is határozta Kiss István, a helyiség tulajdonosa, hogy baráti klub marad ugyan a pince, de megnyitja az ajtót mindenki előtt. Amolyan egyszerű kis palacsintázóra gondolt, ahol nincsenek szabott árak, mindenki annyi pénzt hagy ott, amennyit tud.

A pincehelyiség ajtaja felett szerényen kacskaringóznak a betűk: Fánkydoo. A név onnan ered, hogy István hétéves kisfia nagyon kedveli a Gru című mesét, amiben „funky robotok” szerepelnek. A párját pedig Dórinak hívják, de mindenki Donak szólítja. Ebből lett a Fánkydoo.

Színes égősor kíséri az embert lefelé a helyiségbe, a lecsupaszított, öreg téglafal jelzi, hogy sokat látott pincében járunk. A palacsintáé mellett megcsapja az ember orrát az otthonosság illata is. A sarokba bekerült a nagymama régi kredence, rajta retro társasjátékok: Gazdálkodj okosan és Capitaly. Kiszuperált varrógépek éledtek újjá asztal formájában, ezek mellé lehuppanva lehet elfogyasztani az illatos finomságokat, avítt hokedlin vagy karfás széken. Porcelánőzikés éjjeli lámpa, tárcsás telefonok, elhasznált bokszkesztyűk, teniszütők színesítik a „szobát”. A hátsó helyiségben kanapé fotelekkel, a sarokban a '80-as évekből idetévedt Sega játékgép. A betérő úgy érzi itt magát, mintha beugrott volna a nagymamájához. Nem titkos receptúra alapján készül a tészta, a vendégek szeme láttára sütik az 56 centiméter átmérőjű, óriás palacsintákat. Leginkább Dóri, de a barátok is gyakran beugranak segíteni. Mert ha túl sokan vannak, nem lehet győzni az iramot. Ezért aztán bárki odamehet a szörpösüveghez és készíthet magának frissítőt, nem kell arra várnia, hogy kiszolgálják.

– Főleg a hangulat miatt jövünk ide, nem azért, mert éhesek vagyunk. Kollégiumban lakunk, és olyan ez a hely, mint egy kis sziget – meséli egy egyetemista lány, aki rendszeresen idejár a barátaival.

A mellette ülő fiú bátornak tartja a kezdeményezést: – Én nem bíztam volna ennyire az emberekben. Jó látni, hogy mégis működik az ötlet – mondja kurtán. – Betéved ide kisnyugdíjas és sokgyermekes család, akiken látszik, hogy leginkább otthon esznek. De beugranak üzletemberek, gáláns diákok és jobb módú párok, családok is. A pénzesebbek és a kevésbé tehetősek anyagilag egyensúlyban tartják a palacsintázót: hogy ki mennyit dob az üvegbe, senki sem figyeli. Ide mindenki visszajár. Olyanok is beszédbe elegyednek, akik a hétköznapokban nem nagyon találkoznának – mondja István, aki úgy érzi, egyelőre igazolta őt az élet: lehet a becsületre építeni.

Éppen ezért nyugodt szívvel vág bele újabb ötletébe, a hasonló elven működő gardróbba. Nyomott mintás pólók, ruhák és pulóverek kerülnek egy szekrénybe, azokat egy-két hétre kölcsön lehet venni, s viselője becsületére bízzák, hogy mennyiért hordja. De aki akar, licitálhat is egyegy darabra, így örökre az övé marad. Mondani sem kell, egyedi darabokról van szó, István tervezte mindegyiket, ahogyan a mintákat is. Ezeket fából faragja ki, majd festékkel „rányomdázzák” a ruhák elejére.

Működik itt önkiszolgáló bicikliszerviz is, hiszen soha nem lehet tudni, ki szorul rá. Érthető a bringás empátia: István és a párja évek óta kizárólag kétkerekűvel járnak mindenhová. Aminek aztán újabb kreatív ötlet az eredménye: amikor a gyerkőc már nem fért el a bicikli hátsó ülésén, a nagypapával a nagymama kiszuperált komódjából gyártottak triciklit, amiben vígan utazhat az apróság.

– Állandóan leszólítottak az utcán, kérdezték, hol vettem. Elkészítettünk néhányat, de ma már erre nincs időm, teljesen édesapámra maradt a dolog – meséli István, s elárulja, hogy hamarosan tricikliket is lehet itt bérelni.

Ráadásul útjára indul a Fánkydoo „Randi Bike” is, ami mozgó, asztallal felszerelt, riksaszerű jármű lesz. Megpakolják finom palacsintával, s a szerelmesek máris karikázhatnak egyet a közeli Városligetben, miközben palacsintát majszolhatnak.

Az biztos, hogy a Fánkydooba sokan visszatérnek majd. Ki biciklikulcsért ugrik be, mások pólóért, vagy csak enni és beszélgetni egy jót. Koncertekre és kiállításokra is igény lenne, István hamarosan ezeket is bevállalja. Itt nemcsak a palacsinta illatát, hanem a hely szellemét is magába szippantja a látogató.